Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

azért, hogy Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba telepítsék. A korai vályogfalú épületek mind nagyméretű vályogtéglákból készültek. A vertfalú házak elsősorban a Tiszához közelebb eső vidékeken fordulnak elő, de itt sem kizárólagos ez az építésmód, mert a vályog már a 19. század első felében épült házaknál is túlnyomó többségben van. A síkság és a hegyvidék találkozásánál, illetve a Sajó alsó, a Hernád torkolatától a Tiszába ömlésig terjedő szakasza környékén lévő községekből terjedt el fokozatosan a vertfal az egész dél-borsodi síkságra. Szinte teljesen hiányzik a rakott sárfal, mindössze a 19. század második felétől mutatható ki Ónodon, Műhibán, Szakáidon, Sajószögeden és közvetlen környékükön. 181. 1776-ban épült ágasfás-szelemenes, vályogfalú lakóház alaprajza. Igrici, Tompa u. 3. Kovács István László felmérése SZNMD 77.