Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

177. Mikófalva, kisnemesi hál oromzatának magyar címeres, oroszlános vakolatdísze, 1894. NMR 1338. 178. Szinpetri, Dózsa György u. 49. Kovácsműhely homlokzati vakolatdíszének rajza Égerszögön. Itt a legkorábbi díszített homlokzatú épületek az 1850-es évekből származnak. Perkupán a főutcán a templom mellett, tehát a település legrégibb részén álló, a 19. század közepe táján épült ház a népies barokk elemeit viseli - szív alakú padlásszellőzője még 1901-ben is feltűnik Serényfalván. Ezt követően a 20. század elején a perkupái építőközpont ténykedése következtében egy sajátos népi eklektika uralkodik el a lakóházak homlokzatán, a szervetlenül alkalmazott, magasépítészetből ellesett díszítmények nem egyszer egy mintarajz-gyűjtemény hatását keltik (Vargha László I960.). Míg a perkupái központot a minták viszonylag pontos követése jellemzi, arra is lelhetünk példát, hogy az előképek, a hagyományos oszlopfők, párkányok mintegy feloldódnak, ahogyan ezt Szuhafőn, Teresztenyén vagy Dobódélen több lakóház homlokzatán megfigyelhetjük. A vidék bővelkedik kisebb-nagyobb patakokban, vízfolyásokban, és ez megteremtette annak a lehetőségét, hogy malmokat hajtsanak velük. Még ma is állnak az egykori malomépületek Jósvafőn. Szinte minden faluban állt egy-két malom, így Szinben kettő volt a Jósva patakon, Szinpetriben egy, Jósvafőn kettő, Ragályban kettő, Dövényben egy, Égerszögön kettő, Szöllősardón ugyanennyi stb. Ezek egy része már akkor is a falun kívül állt, és olyan berendezések tartoztak hozzájuk, mint a kendertörő (Szin), és a deszka vágására szolgáló gatter.