Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TELEPÜLÉSFORMÁK Balassa M. Iván

TELEPÜLÉSFORMÁK Borsod-Abaúj-Zemplén megye sokszínűsége a táj változatos képében éppen úgy megnyilvánul, mint az azt benépesítők egymástól jelentősen eltérő kultúrájában. Az avatatlan szemlélő számára is más egy falu képe a dél-borsodi síkságon, a Bodrogköz egykori mocsárvilágában, mint a Bükk, vagy a Zempléni-hegyvidék völgyeiben meghúzódó településeken. Az eltérő természeti környezet, a társadalmi-gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségek, sőt a történeti sors is közrejátszott a jelentős különbségek kialakulásában, és ennek köszönhetően alig van a Kárpát-medencében olyan településforma, amely ne fordulna elő a megyében is. A dél-borsodi síkságon az alföldi jellegű települések egy része kertes, azaz kétbeltelkes, szálláskertes. Ez nem kizárólag itteni jellegzetesség. A Tisza túlsó oldalán széles körben elterjedt településforma helyi sajátosságai inkább eredetükben és kialakulásukban mutatkoznak meg. Az Alföld középső részének visszanyúló, a külterjes árutermelő állattenyésztése által létrehívott szálláskertjeivel szemben itt a földművelés térigénye játszott közre létrejöttükben. Az ilyen településformák kialakulása idején Dél-Borsod gazdálkodásában az állattenyésztésnek nem volt olyan döntő szerepe, mint a Tiszántúlon, ennek és a szűkebb határoknak köszönhetően a földközösség a három nyomással párosult, mint ez Mezőkövesden, Mezőcsáton és több környező faluban is kimutatható a 18. században (Balassa M. Iván 1980.). Talán fiatalabb is errefelé a településeknek ez a formája, Mezőkövesdet például 1583-ban utcák szerint írják össze: „Kis Uotza. Niarad Uotza. Szent Ettuan uotza. Nagj Uotza. Kandida, Syhalmj uottza, Egrij uotza" szerepel a felsorolásban. De más, később kertes település is utcásnak mutatkozik a török időkben, vagy még a 17. század végén is. A szálláskertesség helyenként a klasszikus formában valósult meg, mint például Kövesden, Mezőcsáton is, ahol a