Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Szó'nyi István (1894-1960) rajza 1943. Jándi Dávid (1893-1944): Csertörő patak 1944. Kálmán, Nagybánya monográfusa 1894-ben azt írja, hogy a hegy „ Vezúvalakjával messziről kihívja a figyelmet /.../ Időnként füst tódul ki, még teljesebbé téve a távolról szemlélő illusióját, mintha itt csakugyan egy szelídebb fajtájú tűzhányó működnék. " A füst azonban nem a hegy-kráterből jött. A Lobkowitz-altárna sziklaüregében működő gépházból tört föl. A hegy alatt ma is megtekinthető a korszerű kincstári bányaművelést példázó Lobkowitz-táma. Mint a bejáraton a magyar nyelvű felirat jelzi, a kincstár 1765-ben kezdte a tárnát „hajtani", s harminc évi folyamatos munka után 1795-ben a régi fejtésekbe lyukadtak. Mára rég megszűnt itt a bányászat, s a Veresvízen is. Akitermelések a várostól messzebbre húzódtak. Kialudt a tűz a hegyen, tetejéről eltűnt a kereszt is. Néma szépségével, változó színpalástjával megmaradt egyedül a festőké. Reménytelen vállalkozás számba venni hányan és hányszor festették meg ezt a hegyet. Az alapítók nemzedéke éppúgy kedvelte, mint a második nemzedék kismesterei; a neósok ugyanúgy, mint a hagyományosak. Ferenczy Károly (1900), Iványi Grünwald Béla (1909 körül), Boldizsár István (1921), Rátz Péter (1920, 1927), Göllner Elemér (1923), Ferenczy Valér (1923), Szolnay Sándor (1923), Börtsök Samu (1924, 1928), Krizsán János (1925), Perlrott Csaba Vilmos (1930), Ziffer Sándor (1921, 1930), Pittner Olivér (1934) ismertebb képeit említjük, s csak ízelítőként a motívum örök népszerűségére. Palmer Kálmán: Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894. 17. „A fiatalság pedig, élén a nagy tehetségű Czóbel Bélával és a sok megújhodáson átment Grünwalddal, más szerepet vállalt. Továbbra is festette azonban a Kereszthegyet, amelyiknek csonka kúpalakja, éppúgy, mint művészeti szerepe annyira emlékeztet a japánok Fuji hegyére; ezután is festette az apró bányászházikókat, a református templom vörös bádogfedeles tornyát, a város körüli kaszálókon gyűjtött szénaboglyákat, a terebélyes gesztenyefákat. A képtárgyak tehát az új stílus mellett is a régiek maradtak. " Felvinczi Takács Zoltán: Nagybánya. Nagybánya és Vidéke, 1912. szept. 22.