Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Aurél és Aurel Ciupe. A háború miatt a hangulat nem volt felhőtlen, azonban a művészet erejéről szólt, hogy a háborúban is megszólalhatnak a múzsák. A Ferenczy-család kiállítása Budapesten, 1916 Kevés olyan család van a művészet történetében ahol a családtagok mindegyike művész lett. Ferenczyné Fialka Olga férje tehetségét szem előtt tartva abbahagyta a művészi tevékenységét, s idejét gyermekei, Valér és az ikrek, Béni és Noémi nevelésére fordította. Ferenczy Károlynak még megadatott, hogy a halála (1917) előtti évben együtt szerepelhetett gyermekeivel Budapesten az Ernst Múzeumban. Az „utolsó" év, 1918 Az 1915-ös és 1916-os esztendőben az iskola látogatottsága nagyot zuhant, de 1918-ra ismét száz fölé emelkedett a telepen dolgozók száma. A nagybányai művésztelep kicsiny oázisként várta a világban dúló romlás elől „menekülőket". Itt találjuk többekkel együtt Szőnyi Istvánt, Boldizsár Istvánt, Pászk Jenőt, a későbbi szentendreieket, Paizs Goebel Jenőt, Onódy Bélát, Bánovszky Miklóst, a temesvári Podlipny Gyulát, sőt Szinyei Merse Pál lányát, Rózsit is. Ágyúdörgésben A háború befejeztével, 1919 májusában a megváltozott politikai helyzet ellenére Thorma János megnyitotta a szabadiskolát. Hamarosan megérkezett a bukaresti román főiskolások első csoportja, akiknek Thorma tolmács segítségével korrigált, természetesen ingyen, a szabadiskola hagyományainak megfelelően. Iskolai hétköznapok A festők műveikben élnek tovább, de a kolónián való munkálkodás sajátos életformát követelt. A csendes magány és a csoportos kirándulás egyaránt jellemző volt a művésztelep festőire. S közben megszülettek a képek, sokszor tartósítva az művész éppen akkori, olykor szavakban kifejezhetetlen lelkiállapotát. Kiállítás Temesváron, 1923 Az első világháború utáni dokumentumok töredékesek, hiszen a napilapok gyakran csonkultan maradtak fenn. Éppen ezért becsesek azok a kiállításbeszámolók, amelyekből katalógus hiányában a bemutatkozó művészeket illetve az akkor festett képeik karakterét rekonstruálni tudjuk. A művészek nemcsak Nagybányán állítottak ki, hanem Szatmár, Kolozsvár és Nagyvárad mellett Aradon és Temesváron is szerepeltek műveikkel.