Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

„Itt sikerült megszínesíteni festményeiket..." A festőtelep jó híre továbbra is vonzotta a román főiskolás növendékeket. A Nagybánya környéki kirándulások a természet átélésének szellemi gyakorlatai voltak. A vidék mesebeli színessége az akadémiai stúdiumoknál megszokott komorabb tónusokat is feloldották, a napfény megjelent a festményeken. A rivális Felsőbánya A Nagybányától keletre mintegy tíz kilométerre fekvő Felsőbánya a kolónia újabb leágazása is lehetett volna, azonban nem vált önálló művészteleppé annak ellenére, hogy a 20-as években folyamatosan ott dolgozott Nagy Oszkár vagy Popp Aurél. Az 1925-ben odalátogató Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Kelemen Emil szintén ezt a vonalat erősítették. A vidék festőisége Nagybányáéval vetekszik, a kéttornyú templom és a mellette magasodó Bányahegy gyakran jelent meg a nagybányaiak festményein is. Jegyzőkönyv, 1925 A Nagybányai Festők Társaságának alapszabályát 1924-ben az illetékes szatmári törvényszék megerősítette, tehát a román impérium alatt is folytatta működését. A töredékesen, de mégis elég bő számban fennmaradt kézírásos jegyzőkönyvek betekintést engednek az intézményi működés mechanizmusába, emellett a konkrét kiállításokkal, az ösztöndíjakkal vagy a műtermekkel kapcsolatos szűkszavú mondatok a telep tényleges történetének fontos adalékai. Őrségváltás a festó'telepen A nagybányai festőtelep egyik alapítója és megtartója, Thorma János egyre inkább belefáradt a vezetésbe, betegsége miatt már régen szerette volna az ügyes-bajos dolgok intézését, a növendékek tanítását valamelyik tanítványára testálni. 1927-ben Thorma visszavonult és Mikola Andrást választották meg a Nagybányai Festők Társasága elnökének, Thorma János díszelnöksége mellett. Maga a kolónia Szépművészeti Iskola néven újjáalakult, s ezzel kezdetét vette az utolsó, a háborút megelőző évtized. „De Bányának még a levegője is más" Ziffer Sándor csak rövid ideig korrigált a festőiskolában, mégis a nagybányai művészet egyik legjellegzetesebb alakja volt, akire tanítványai szívesen emlékeztek vissza. A Berger Mind Münchenben, Párizsban és Budapesten a kávéházi élet, az éjszakába nyúló eszmecserék elmaradhatatlan kísérői voltak a művészi alkotómunkának. Az István Szálló nagyterme mellett folyamatos kiállításo-