Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

KlíiStrOlllrét ^

an r

^ szeü<

^ dombok és roppant hegyek karéjában. Pázsitja egészen a hegyhajlatok alá kúszik, mintha róla szökkennének magasba az erdő borította csúcsok a mélykék nagybányai ég alatt. Szeptemberben kivirágzik a mező. Halványlila-fehér virágú kökörcsinek tompítják a színek kórusát, hogy azután ismét a haragoszöldek érvényesüljenek. Zöld itt a fű hóhullásig, gyenge telek idején december végéig is. Titka, miként a gesztenyeerdőké, éghajlati anomália lehet. A hegyek visszafogják a dért hozó csípős szeleket. Világszép Klastromrét! - Találhatunk-e szebb, érzékletesebb jelzőt, mint amivel Réti István illette. Úgy érezte, „az elíziumi mezők szépsége és békéje" árad felőle. Mások Böcklin Flórájához hasonlították. Él még a kép idősebbek emlékezetében Nagybányán, ahogy a csokornyakkendős, széles karimájú kalapokkal pompázó festőnövendékek körülállták a rét valamelyik sarkát, s úgy forgatták be képeik tengelyébe a Virághegyet és Kereszthegyet, mint akadémiákon a gipszmintákat szokták. Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp., 1994. Agricola Lídia (1914-1994): Klastromrét (Mgt)