Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

„Nagybányán mindenütt virítottak szalmakalapjaik, mint nagy fehér és sárga virágok a Klastromréten, a Veresvizen, a Libamezőn... A festőállványnál dolgozó művész oly megszokott látvány volt, hogy N<tsrvt a járókelők már meg sem álltak mellette, legfeljebb bámész vagy zsibongó gyermeksereg vette körül. " Borghida István: Ziffer Sándor. Bukarest, 1980. 5. A Klastromréten, valószínűleg annak déli részén, a középkorban a ferencesek kolostora állott. Erről a városnak már 1338-ból írásos emléke van. A reformáció idején azonban lerombolták. Kápolnamaradványok, az utolsó kövek a múlt században pusztultak el, s a helyenként vizenyős mezőt régóta kaszálónak használták. Vasárnaponként itt majálisozott a nagybányai polgár. Kié volt a Klastromrét? A református egyház, a minoriták, de magánosok (a Plathi és Almer családok) birtokoltak részeket. A beépítéstől való félelem azonban arra