Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

B. Juhász Erzsébet: A magyar irodalom etnokulturális tényei (1994-ben megjelent művek alapján)

párhuzamosan, sőt olykor egymással összehasonlítva és körénél tágabb értelmezésben. Konszenzus van az írók között abban a tekintetben, hogy a vallás, a hit szintén teljes közösségekre vonatkozó átörökítő erő, amely maga is eleven etnokulturális tényező. A bejelentés általánosnak tűnhet, de a legtöbb szerző megközelítése is ilyen elvont érdeklődést jelez. A keresztény vallási kultúrához kötődve vélekedik Czakó Gábor úgy, hogy „A hit kegyelem dolga. Ha a kegyelem megáldotta magát hittel, csak nevelni, ápolni kell." (Czakó Gábor: Törökkő, 214. p.). Turczi István szerint Isten az ember tükörtelen képmása, az őt illető hit belső harmóniát nyújt és emlékezni tanít: „...Istenre gondolni mégis olyan megnyugtató, a jólneveltség édes ízét csempészi kiürülésre hajlamos tudatunkba, visszacsalogatja világtól elrugaszkodott önző énünk gyermeki vonásait és valljuk meg, üdvözlési módszernek sem utolsó. Eszünkbe juttatja szüleinket, szeretett öregjeinket, régi templomok szenteltvizének borzongató hűvösséget, a feloldozatlanul maradt első bűnöket és a többit, a legnagyobbakat és a látszólag jelentékteleneket, az elsumákolt, de könnyen feledésbe merült mozaikköveit, amelyek istenről jutnak eszünkbe, istenről, az ember tükörtelen képmásáról, akire gondolni ilyenkor szinte megnyugtató." (Turczi István: ...se nélküled, 66. p.). A vallásos hit átörökítésének legideálisabb lehetősége a gyermekkorban neveléssel átadott kötődés, amely ha sérül, kopik is, kritikus helyzetekben támasz lehet. Czakó Gábor egyik nőszereplőjéhez ilyen életszituációt kapcsol. Ennek a nevelésnek riasztó hatása lehet, ha az a bigott vallásosságot közvetíti. Csaplár Vilmos fiatal férfiszereplője sértődötten említi, hogy apja szélsőséges katolikus hite szerint kellett élnie gyermekkorában. Ezt a szereplőt azok a külsődleges ünnepi, szertartási szokások taszították, amelyek sok embert a valóságban is lenyűgöznek. Az ő felfogásuk szerint szép lehet a mise ceremóniája, de a temetés rítusa is. Az írók közül többen ilyen részletek rögzítésére is vállalkoznak. Ezek azonban nem hermetikusan elzárt események, közösségijelentőségük van, s bonyolításuk, lezajlásuk jellemző arra a régióra, annak szokásrendszerére, ahol lejátszódik. Ezt figyelte meg Konrád György egy Pest közeli falu két etnikumnak is megfelelő búcsúját leírva, amikor a keresztények ünnepén, kissé igaz elkülönülve jól érzik magukat és a maguk módján ünnepelnek a cigány lakosok is: „Szeptemberben van egy híres, furcsa, kétlelkű búcsú a faluban. A teknőben összetalálkoznak a bérelt autóbuszokon érkező és a kápolnához plébánosok vezetésével, templomuk zászlajával sorban vonuló idősebb asszonyok. Állnak hosszú sorban a templom mellett alkalmilag felállított négy gyóntatófülke előtt, áldozni szeretnének. Egész éjjel hallgatni fogják a papokat, akik bezengik hangjukkal az Irgalomvölgy ben, a kőbánya ölében - ebben a nagy nyitott tenyérben - épített amfiteátrumot, amelynek hihetetlenül tiszta akusztikája van. Egymást váltják a papok, félóránként más beszél, megvilágított arcuk ragyoghat. Hátrább leterített szalmán, oldalt nyitott fészertető alatt elpihennek az álmosok. Dicsőség reggelig virrasztani és hallgatni az anyaszentegyház üzenetét. Vannak öregasszonyok, akik az ujjúkba harapnak, nehogy lebírja eszméletüket az álom. Fenn a dombon, a mutatványosok és árusok sátrai körül tombol a cigánybúcsú, itt vehetsz autót, lovat, feleséget, itt lehet összeházasodni az erdőben egy éjszakára is." (Konrád György: Kőóra, 58. p.). Az alkalomhoz illő magasztosság és a profán praktikum együtt van jelen ezeken az ünnepeken, s nem zavarják egymást. Úgy változnak meg a vallásos hit gyakorlásának feltételei, ahogy a külső körülmények. A zsidó kultúrával, e vallási szokásrendszer eredetével, gyakorlásával, mint azt már említettük korábban, Benedek István Gábor és Kőbányai János foglalkozik egy-egy teljes mű méreteiben. Az egyik kötet anekdotikusabb, a másik tényszerű és informáló. A zsidó kultúra és vallás eredete, tárgyi relikviái, ünnepi és étkezési szokásai, az emberekhez kapcsolható sorsok egyaránt fontosak mint etnokulturális értékek. Jelenlétük azonban