Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

B. Juhász Erzsébet: A magyar irodalom etnokulturális tényei (1994-ben megjelent művek alapján)

sorban van egy kakukktojás. Csaplár Vilmos éppen a családi kötelékek, a radikális szocializáció ellen lázadó fiatal férfiszcrcplőt jellemez, aki éppen identitászavarával küzd. A Gyermekkor földi körülmények között szociálpszichológiai esetleírásnak is megfelel. A kötet szereplője utólag úgy látja, hogy gyermekkorában rosszul tűrte a nevelést, alkalmatlan volt arra, hogy családtag legyen: „Gyermekkoromban legjobban távolodni szerettem, de mitől? és később is." (Csaplár Vilmos: Gyermekkor földi körülmények között, 138. p.). A felnőttkorban sem alkalmas a férjszerepre, inkább úgy véli, hogy az énvesztés folyamata az erőteljesebb: „Épp ez az, hogy hol vagyok, ki vagyok. Egyáltalán ki és mikor? Hány helyen és időben létezem? Valaki, akiről úgy érzem, hogy én. De én csak egy érzékelő központ, egy gócpont vagyok. Nem is én, sőt biztos, hogy nincs ilyen én..." (Csaplár Vilmos, 148. p.) A patetikus emlékezést nem ismeri, mert nem fogadta el szüleit, akik a most hiányzó múltját megtaníthatták volna neki. Saját zavarát a következő módon magyarázza: „A vigasztalhatatlanság megtalálja a gyermekkort, annak is egyik-másik csücskét, de nem azért, mintha onnan eredne, hanem maga a vigasztalhatatlanság keresi az ürügyét. Csinálja a helyet, mivel annak, ami van, hely kell." (136. p.) Az író ezzel a felfogással, ami a teljes felnőtt életvitelre vonatkozik, közvetve, a feleségszereplő által vitatkozik, meghagyva az énkeresésnek az egyéniségre szabható szokásrendszerét. A család hagyományközvetítő szerepét a legtöbb író természetes és harmonikus folyamatként kezeli, olyen lehetőségként, amely éppen generációkon keresztül válhat újra érvényessé. Személyessége biztosíték is, amelyet az intézményes feltételek segíthetnek, de ezt a speciális kultúraközvetítő funkciót nem tölthetik be. A művekben előforduló helyszínmegjelölés, régiójellemzés miközben forrása is mindannak, amit képvisel és közvetít, maga is lehet etnokullurális jelentőségű. Az alkalmazásnak mintaanyagunkban többféle módja van. Az egyik esetben az események jellemzik névtelenül a helyszínt, ilyen módszerét választja a jelölésnek Bereményi Géza és Csaplár Vilmos. A másik esetben az író pontosan jellemzi a helyszínt, de álnévvel látja el, mint például Konrád György a Kőórában. A harmadik változatban ez a helyszíninkognitó is eltűnik, sőt az írók arra törekednek, hogy éppen a helyszínnel is jelöljék művüket, kiemeljék az említett hely, régió értékeit, etnokulturális hagyományait. Ennek a típusnak két jellegzetes modellje Benedek István Gábor A komlósi Tóra és Kőbányai János Jeruzsálemi évtized című műve, melyek címei már önmagukban is felhívó jelentőségűek, figyelemfelkeltőek. A helyszínek az említett egy kivételtől eltekintve Magyarországhoz kötődnek, a fővároshoz, a városhoz vagy valamely faluhoz. Az előfordulás módja nem minden esetben homogén, van amikor midhárom helyszínutalás szerepel egy-egy mű résztörténetében. Budapest nosztalgikus tárgya például Körösi Zoltán, Konrád György és Kornis Mihály kötetének. Az állítják ezek a szerzők, hogy a belváros szépsége, sokfélesége a személyes emlékekkel együtt képezhet olyan folklór jellegű kultúrát, mely hagyomány és szokásrendszer valamely vidék vagy faluközösség rokonértékeihez mérhető. Turczi István egy másik speciális szubkultúrát említ, Kőbánya prolelárnegyedét. A falu, mint szülőhely vagy lakóhely az emlékező jellegű történetekben idealizált miliőjével jelenik meg a kötetekben, Benedek István Gábor A komlósi 7í?raban a tökéletes faluközösség modelljét jellemzi. Turczi István az Ipolyságról beszél elfogult szavakkal. Körösi Zoltán a falusi környezet megszépítő szokásait dicséri. Gere István érthetően bizonytalanabbul szól az ingázók helyzetéről, de úgy véli, legyen bár rendszeres a kapcsolata a fővárossal a szabolcsi születésű és lakhelyű munkásnak, szűkebb hazájának szülőhelyét érzi. Czakó Gábor regényében (Törökkő) arra a kedvezőtlen tényre utal, amikor egy Budapest közelében lévő falut, a kötetben ez Decs, a közigazgatási adminisztráció váratla-