Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Lukács László: Észak-déli kapcsolatok (In memoriam Vaclav Frolec (1934-1992)

pusztákon. Az itt elhalt idénymunkások és gyermekeik nevét és származási helyét az adonyi római katolikus plébánia halotti anyakönyvéből ismerjük. A 19. század utolsó harmadától kezdve az uradalmak nagyarányú cukorrépa- és kukoricatermesztésüket már elsősorban a Kárpát-medence északi és nyugati peremvidékeiről (Felföld, Kárpátalja, Vas, Zala m.) jött idénymunkásokra, a summásokra vagy hónaposokra alapozták. Bátky Zsigmond így jellemezte a mezőföldi summásokat: „Ha nyaranta az áldott talajú rónaságon járunk, százával látjuk a roppant uradalmi földeken a más megyéből idesereglett, főleg tót napszámosokat, akik a dologidőben a munkáskéz hiányát pótolják. Mert valóságos munkáshiány van itt. Tavasztól őszig élnek itt ezek, hogy télire szegényebb hazájukba térjenek meg. Sok közülük a mezőkövesdi is. Ezrével rajzik ki az iparkodó dolgoslakosú községből a nép szanaszét az országba, summásoknak, félesztendős munkára." (1918. 127). A Mezőföld területére az első világháború előtt Borsod, Heves, Nyitra, Trencsén, Ung, Bereg, Csongrád, Békés, Vas és Zala megyéből érkeztek a summások. A trianoni békeszerződés következtében az idénymunkásokat adó északi peremvidékek nagy része elszakadt az országtól, így a megmaradt kibocsátó területeknek az eddiginél nagyobb idénymunkás-szükségletet kellett kielégíteni. Matyóföld három községe (Mezőkövesd, Tard, Szentistván) adta a két világháború között a Mezőföldön dolgozó summások legnagyobb részét. Rajtuk kívül a többi borsodi, hevesi, nógrádi, békési, zalai, vasi summásfalvakból is érkeztek munkacsoportok. Borsodból a matyó községeken kívül Szomolya, Bogács, Tibolddaróc, Domaháza, Hevesből Felsőtárkány, Noszvaj, Ostoros, Bodony, Mátraderecske, Nógrádból Hollókő, Nagylóc, Rimóc, Varsány, Magyarnándor, Herencsény községekből érkezett a legtöbb summás. Az előszállási uradalomban a második világháború éveiben 220 hat hónapra, kapálásra, aratásra, cséplésre, répa- és kukoricaszedésre szerződtetett, tavasszal 500, ősszel 320 cukorrépa-kapálásra, -egyelésre, -szedésre szegődtetett hónapos summás dolgozott. 1944-ben a helyi summásokon kívül Terpes, Fedémes (Heves m.), Mezőkövesd (Borsod m.), Tarpa (Bereg m.), Pórszombat (Zala m.) községekből és Kárpátaljáról hozatott summásokat az uradalom (Lencsés 1964. 577.; 1965. 579.; 1982). 1940-ben Fejérmegyében 6993, Veszprémben 3529, Tolnában 2761 summás dolgozott. Ebben az esztendőben Magyarországon 51 396 summást szerződtettek (Heller 1941. 393). Már a második világháború előtt is közülük sokan a Dunántúlon maradtak, elsősorban a fiatalok, házasodás révén. 1945 nyarán 161 volt bodonyi summáscsalád kapott földet a Fejér megyei Besnyőpusztán, s alapította meg Besnyő községet. 1946 júliusában Mezőkövesdről 130 család, Szentistvánról 10 család, egykori summások, települtek át Vértesacsára, a Németországba telepített németek helyérc. Többségük néhány év múlva visszaköltözött, a mezőkövesdiekből 20-25 család, a szentistvániak közül 2 család tudott Vérlcsacsán gyökeret verni (Kasó 1991. 149-150). Két egykori summás, az ostorosi Kós Imre és a mezőkövesdi Gari Margit könyvében hiteles leírását adta a summások életének, munkájának (Kós I960.; Gari 1983). Szlovákok nem csupán summásként, hanem tutajosként is érkeztek északról délre. A felföldi tutajozás lehetőségének biztosítására hozták Pozsonyban Rudolf császár és király 1596. évi Vu. törvényének 52. cikkelyét: „A Garan vizén levő malmok úgy alkalmaztassanak, hogy mindennemű hajók és talpak fel és le veszedelem nélkül evezhessenek: másként hordattassanak szét." (Szálé 1847. 214). A Vágón Komáromba irányuló tutajozást Mednyánszky Alajos és Liszka József írásaiból jól ismerjük (Mednyánszky 1981.; Liszka 1988. 66.; 1990. 225.; 1992. 20-22.; 1995. 46-51). A Garam szlovák tutajosairól, akiknek végállomása leggyakrabban Garamkövcsd volt, ezt írta Gáspár István: „1945-ig, sőt 1950-ig Zsarnóca környékéről szlovák favágók épületfát úsztattak le a Garamon. A gömbfából ácsolt tutajon (talpon) deszkát, zsindelyt, szerszámfát hoz-