Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Szabadfalvi József: Az interetnikus kutatások tíz éve (1984-1994)

több évtized folyamán továbbörökítették ezt a tudományos igényt. Vannak kutatók, akik az átlagosnál is többet tettek az interetnikus kutatás terén. Ezek névsora gyorsan szembetűnik a tanulmány végén közölt bibliográfia áttekintéséből. Felmérésem alapján azt a következetetést kellett levonnom, hogy az interetnikus kutatások tovább folytatandók, vagy a konferenciasorozat folytatásával, vagy egy Debrecen-Miskolc tengelyre létesített tudományos kutatóprogram gyanánt. Az interetnikus kutatások jelentős része történeti vonatkozású, pontosabban történeti forrásokon nyugszik. Úgy tűnik - továbbá -, hogy a településtörténeti és a társadalomtörténeti kutatók is szívesen foglalkoztak a népek közötti kapcsolatrendszer feltárásával. De találunk ezen kutatások során néprajzkutató szerzőket is. Az idevonatkozó kutatás már a 16. századra visszanyúlik: Módi György (1992) tanulmányából tudjuk, hogy a 16. századi Szabolcs megyébe két hullámban betelepült rác (szerb), szlovák (korai időkben szlavóniait jelent) lakosság egyes településeken (Böszörmény, Zelemér, Újváros) külön falurészekben laktak. Ugyancsak az oklevelekben szereplő nevek elemzésével valószínűsíti Adám Imre (1991) a 16. században Szabolcsba betelepült Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyeieket. Ugyanezt a mozgást látszik megerősíteni Páll István (1989) tanulmánya, amely a 18. századi Zemplén területéről és Szabolcs megyei településekre irányuló építőkő kereskedelmet tárta fel. Említést tesz itt még egy kisebb arányú építőkő-szállításról Bereg megyéből is. Az Északkeleti-Kárpátok ukránjainak kutúrtörténetével és lejjebbtelepedési tendenciáival immár jó két évtizede Udvari István sokoldalúan foglalkozik. Feltárta pl. Rudabányácska 1701. évi ukrán betelepítését, s ezzel megerősítette Hodinka Antalnak azt a tételét, hogy a betelepítésekben a papoknak és az egyháznak is nagy szerepe volt (Udvari I. 1984.). Torna vármegyei jobbágyok fellelhetők voltak a Tokaj-Hegyalján is a 18. század második felében {Udvari I. 1990.). Egy másik tanulmányában a szórványukránság 18. századi történetéhez közölt adatokat {Udvari I. 1985.), illetőleg szerzőtárssal ugyancsak 18. századi Torna vármegyei vásári kapcsolatokat tárt fel {Takács P-Udvari I. 1989.). A Mária-Terézia korabeli Sáros vármegyei szlovák lakosság lengyel kapcsolatait Udvari István (1991) derítette ki. A kárpátukrán néprajzi kutatás történetét Rudlovcsák, Olga (1986) a bibliográfiájukat pedig Mogyorósi Sándor (1986) készítette el, mindkettőt a debreceni egyetem Néprajzi Tanszéke adta közre. A magyar-lengyel etnikai kapcsolatokat Derenken és Istvánmajorban két lengyel kutató tanulmányozta tovább (Krasinska, Eva-Kantor, Riszard 1988), a táplálkozásokról pedig Bődi Erzsébet készített kismonográfiát (1984). A Gömör megyei szlovák telepítésre pedig Bodnár Mónika (1988) mutatott rá. A tokaji zsidó lakosság 17-19. századi történetéhez Zelenák István, a Zemplén megyei cigányság 17-18. századi történetéhez Hőgye István (1984) publikált adatokat. Tóth Péter (1989) Borsod megye 1787. évi, a cigány lakosság szabályozására készült tervezetét ismertette. Az agrártörténeti és ipartörténeti vonatkozású néprajzi kutatás is tárt előjeles interetnikus vonatkozású eredményeket: Balassa Iván 1987-ben mutatott rá a tokaji aszú 16. századi olasz kapcsolataira, arra, hogy az aszúkészítés az olaszországi borok mintájára (malozsa) indult meg. Két jeles közép-tiszai kerámiaközpont, Tiszafüred és Mezőcsát 19. századi miskolci kapcsolataira két tanulmányban Füvessy Anikó (1989; 1991) mutatott rá. A 19. században kimagasló szintre jutott két mezővárosi fazekasközpont eredményeit nem csupán belső fejlődésük által érték el, hanem más, nagyvárosi nagy múltú központok (Miskolc és Debrecen) is hatással voltak rájuk.