Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Katona Judit: Nemzeti sztereotípiák és a néprajz
„107. Az oroszokat a magyarok orosz néven illetik ... valamikor a gaztetteknek voltak elkötelezve, és orozni annnyit tesz magyarul: lopni, orozva lopva, cselből megtámadni valakit." Kijelentésén véleményem szerint az sem enyhít, hogy megemlíti: „Különben az oroszok mindig hű társai voltak a magyaroknak." 109. „ Moravi: magyarul Morva, egyrészt mert zászlaikon marhajelvényt láttak, másrészt mivel az ellenségre rárohanva ezt a kiáltást használták: Mrha ! Mrha!" A németekről mindjárt másképp beszél: „Nem erőszakkal jöttek ők közénk, hanem mi, magyarok hívtuk őket, és megosztottuk velük testvérként földjeinket, szőleinket, kenyerünket. Nekik adtuk lányainkat, ők meg nekünk övéiket,és vérünk a vérükkel keveredett. Ok tehát a szomszédaink, honfitársaink, asztaltársaink. A kialakuló nemzeti romantika retorikájának kötelező patetikus emelkedettsége, érzelmi fűtöttsége tökéletesnek bizonyult a kor nép- és tájbemutató összefoglaló munkáiban fellelhető népkarakterológiai „megfigyelések" megfogalmazásaihoz A Vahot Imre szerkesztésében Fényes Elek és Luczenbacher János szakértői segítségével megjelenő Magyarföld és népei eredeti képekben című népszerű munka (Vahot, 1.1846.) így jellemzi a magyar népet: „...a magyar kevély, és nemesen magáratartó, melly kevélység bizonyos komolysággal van összekötve, becsületszerető, nagylekű, egyenes és jószívű, hévvel szeret és gyűlöl, hirtelen haragú, de hamar megbékülő, barátságos és vendégszerető, minden nagyra és szépre könnyen gerjed, de tüze, ha folytonosan nem élesztetik, lankad... A magyar szép, találékony természetű ésszel, s jó erkölcsi tulajdonokkal bír. Elméje csípős, ingerlő,