Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Katona Judit: Nemzeti sztereotípiák és a néprajz

mint borsa és paprikája, képzelete rajongó s keletiesen buja, jelleme egyszerű, egyenes, mint az alföldi sík..." Vajon kinek nem dagasztotta mellényét nemzeti büszkeség e sorok olvastán? Még az elkendőzhetetlen jellembeli hiányosságok is valami néptől független sorscsapásként jelennek meg ebben a pátoszos nyelvi közegben. Egészen más a szerzők attitűdje a magyar néppel együtt élő nemzetiségek bemutatásakor. A klasszikus Mi-Ok paradigmát követve róluk a negatív sztereotípiák egész szótára állítható össze: „A tót...sokszor a gyávaságig jámbor, munkás, de nagyrészt fösvény, ravasz, kétszínű, nyelvéhez igen ragaszkodik, melly fölötte ragadós, mi abból is kitűnik, hogy a Felföldön már több magyar falu is eltótosodott,... a főkép a sok pálinkaital buta, hülyearczkifejezést ad neki, sápadttá, sovánnyá teszi őt." „Az oroszok vagy rusznyákok....jószívű, alázatos nép, de lomha, tudatlan, babonás és tisztátlan... Ők rendetlen faluikban, füstös fakunyhóikban laknak, együtt marháikkal, s ez igazán baromi állapot." „A ráczokat a vallásos buzgalom, és jókedv jellemzi, egyébiránt igen lomhák, kivéve a nőket, kik egyszersmind szépek is (!), iszákosok, alattomosak, babonások, boszszúállók." Ez a hangvétel jellemzi a kor majd minden országismertető, népeket leíró tudományos igényre is számot tartó művét (Hunfalvy, J. 1865), s ez a retorika jelenik meg a közéleti, társasági beszédmódban, folyóiratokban, képesújságokban, a milleneumi ünnepségsorozat számos képes kiadványában (pl. szerk. Laurencicz, Gy. 1896). A példatár szabadon bővíthető, a népszerűvé lett nemzeti sztereotípiák használata fel-felbukkan a néprajz immár intézményesült keretein belül megjelent publikációkban is.