Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Katona Judit: Nemzeti sztereotípiák és a néprajz

kuló néprajz köré csoportosuló hivatalos vélemény-formálók retorikájában, illetve abban a nyilvános térben (tudományos közélet ), ahol és amikor a tudományos diskurzus - ha szabad képzavarral élnem - mögöttes szándékok előterében folyik (nemzettudatgenerálás, nemzeti identitás-, de facto történelemteremtés). A szterotípiák tudományos karriere természetesen nem magyar jelenség. Minden nemzetté lenni vágyó nép létének hiteles bizonyítékaként felfedezi, legtöbbször megkomponálja történelmét. Ez az alakuló nemzetállamok korára, a 19. századra vált releváns igénnyé. Benedict Anderson (Anderson, B. 1983.) idézett műve a folyamatot a piac metaforájával értelmezi. Az egyenlőségi törekvéseikkel létjogosultságukat hangsúlyozó etnikumok kereslete generálja a kínálkozó eszmék piacát, s ez a piac törvényeinek megfelelően termeli az eszme hordozóit, az erre kínálkozó ágenseket., akik közülük talán nem túlzó Hunfalvy Pál, a jeles tudós példája. Elődei Künsdorf községből származó szász jobbágyok voltak. A késmárki evangélikus líceum elvégzése után Miskolcra, magyar nyelvű környezetbe kerül. Itt tanul meg magyarul, itt válik valójában magyarrá. Olyannyira, hogy - ezt Drezdában kelt leveléből tudjuk - a magyarokról korántsem hízelgő szavakkal véleményt mondó (közkeletű sztereotípiákat használó) házigazdájának tüzes szavakkal, egy már lelkében is magyarrá vált ember csapkodó érveivel (ugyancsak hatásos sztereotípiákkal) védte nemzetét. Életpályája a magyarrá válás útja.: németmagyar diák, német-magyar jogász, magyar jogász-politikus, magyar politikus, magyar nyelvész, magyar néprajzos, magyar történész (román specialista). Imponálóan részletes munkájában kérdőjelezi meg a románság földjéhez való történeti jogát, igyekezetével hite szerint a „magyar ügyet" szolgálta (Hunfalvy, J.) Hobsbawm: The invention of tradition (Hobsbawm, E. 1990.) című elemzése a történeti tradícióban, a kontinuitásban és az originalitásban látja azt a megdönthetetlen érvrendszert, amely a nemzettudat hiteles bizonysága. Nemzetté emel, ugyanakkor másokat nemzet mivoltukban megkérdőjelez (ahogy a Mi-Ok paradigma működik). Az érvrendszer kulcsfogalma a lus (ahogyan a Werbőczi féle történeti jog értelmezi): akinek nincs létező (létrehozott) történelme, nincs jussa, földhöz, országhoz való joga. Ez Hunfalvy Pál a románokról írott művének főmotívuma is. Nem tudományos következtetéseinek igaz vagy hamis volta érdekel (Ez egy történeti konferencia feladata), s nem is etnográfiai munkásságát, érdemeit kérdöjelezem meg, hiszen e téren írásai a néprajztudomány alapművei. S hogy ne csak Hunfalvy Pált citáljam, s érzékeltessem, hogy hányan serénykedtek a nemzetkarakterológiák születésénél, előadásom végére összeállítottam egy példatárat néhány korabeli tudományos igényre számot tartó műből, olyan notítiakból, statisztikákból, nemzetkarakterisztikai művekből válogattam, melyek egyébként hallatlan, máig forrásértékékű tudásanyagot gyűjtöttek össze. Előadásom szempontjából viszont most azért fontosak, mert hihetelen nagy számban élesztenek újjá, illetve hoznak létre nemzeti sztereotípiákat. Nem önmagukban veszélyesek ezek az idézetek, de forrásai, sőt tudományos referenciái, hitelesítői lesznek egy közéleti beszédmódnak, amely a későbbiekben meghatározóvá válik a sajtóban, a politikában s „végre" a mindennapi ember is megtalálja érvényes szótárát, amelyhez bátran fordulhat, ha a „zavaró" másság egy tőle eltérő népcsoport vagy etnikum képében ölt testet. Elsőként álljon itt Szirmay Antal latinul megjelent műve a Hungária in Parabolis, melyben népetimológia gyanánt karakterizálja a Magyarországon élő etnikumokat (Szirmay, J. 1804.).