Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből
szélyt - hanem egy jóadag marxizmusra is. Michael Hechter így dolgozta ki elméletét a „belső gyarmatosítást", mellyel megmagyarázta Anglia fennhatóságát s Írország gyarmati sorba való süllyedését; Tom Nair hasonlóan érvelt az Egyesült Királyság többi részeiről is. Michael Bariton így elemezte a faji ellentéteket; míg Ernest Gellner és Eric Hobsbawm - bár kissé eltérően - a nemzeti felemelkedési mozgalmakat, a nacionalista politikát, a gazdasági versengéssel és a kapitalizmus egyenetlen fejlődésével próbálta bizonyítgatni. Érdekes, hogy ezen angolszász kutatók elméleteiben (mert majdnem mindegyik angolszász!), ebben a versenyben, a különböző csoportok etnikumuk speciális helyzetét kihasználva akarnak az elosztandó javakhoz jutni, illetve ha lehet meggazdagodni. Ehhez az elméletsorozathoz kapcsolódik Benedict Anderson, ma már híressé vált és széles körben elfogadott elmélete, a „elképzelt közösségekről" (1983), melyek a nemzetek. A nemzetekben, Anderson szerint, az egyének egymást nem ismerik a nemzeti közösség egészére kiterjedően, nem is ismerhetik, ebben a megismerési folyamatban segített a könyvnyomtatás, a könyvkiadás a 18. századtól kezdődően. Talán éppen az 1989-1990-cs események miatt több kutató is rájött arra, hogy korábbi nézeteit módosítsa. A történész Eric Hobsbawm például, ellentétben a korábbi cikkeivel, rájött arra - az antropológusok nem kis segítségével (cf. Fox 1990) -, hogy a nemzeti mozgalmak az etnikai önazonossági folyamatok nem állandóak, s nem tűnnek el. A törzsi társadalmak 1970-1980-as felébredését, a volt gyarmatok nemzet-államosodásait látva, Hobsbawm megkülönbözteti a „liberális" nacionalizmust - mely kitágítja, s nem beszűkíti a politikai, kulturális és államhatárokat, a jelenlegi szeparatizmusokkal szemben, melyek elválasztanak, hogy egyesítsenek és kiterjeszkedjenek. Erre jó példa Hobsbawm szerint az Egyesült Államok megszületése, vagy az afrikai függetlenségi mozgalmak (1992:2). Hobsbawm megkülönbözteti továbbá a nacionalizmust az etnicitástól: az előbbi egy politikai program a nemzet-állam létrehozására; az utóbbi pedig nem egy politikai tett, hanem egy könnyen „meghatározható valóságos önazonossága egy csoportnak, mely a csoport tagjait egy »mi-tudattal« köti össze amely az »ők« az »azok« tudatával ellentétben áll" (1992:3). Viszont ez etnicitás úgy lesz politikai tett, hogy a nacionalizmusok játékszerévé lesz; ahogy Hobsbawm mondja, „az etnicitás szolgálja a töltőanyagot a nacionalizmusnak" (1992:3). így szerinte, a nacionalizmus a politikai teóriáé, az etnicitás pedig a szociális, kulturális antropológiáé. S hogy miért vannak a konfliktusok Európában? Erre is megadja a történész Hobsbawm a választ: 1918-19-ben összeomlanak a nagy többnemzetiségű birodalmak. Helyükbe új államok születnek a Wilsoni tervek alapján, s ezek az államok, ahogy megszűnnek, a nacionalista szeparatizmusok és xenofóbiák lépnek a helyükbe. Hobsbwam cikkére Katherine Verdery reflektál, de úgy, hogy egy kicsit helyesbít is Hobsbawm megfogalmazásán. 5 0 látja azt a alapvető kapcsolatot, mely az állam és az állampolgár, valamint az állam és az etnokulturális csoportok közötti függőségben léteznek (1992:8). Verdery szerint ez főleg a nyugati demokráciák alapja, ahol az etnokulturális rendeződések az állampolgári viszonyoknak vannak alárendelve. Verdery ezt azért tartja fontosnak, mert ha így nézzük a nemzet fogalmát, akkor rájövünk arra, hogy a nemzetfogalom ideológiailag szerepel, és így is mint egy kapcsolat melyben a nemzet az államban mindig a viták kereszttüzében állva alakulhat csak ki (1992:8). Ez azért fontos, 5 Katherine Verdery ismerős lehet a magyar olvasóknak az erdélyi román falu monográfiája után, Transylvanian Villagers (1983).
