Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből

Jelenleg is megmaradt a „keresztények" és „pogányok" (paganos) kategóriái, de legtöbb törzs most már a „kulturális kisebbség"-ek címkét viseli az állammal szemben (Casino 1987:234). Érdekes á helyzetük azoknak a Fülöp-szigetieknek, vagy a Hawaiiból bevándoroltaknak, akik az Egyesült Államokba letelepedve a „sötét" vagy „színesbőrű" címkét kapják, mint ahogy a legtöbb dél-amerikait a „chollo" vagy „chicano" jelzőkkel különítik el a fehérektől, akiktől „szemmel láthatóan" elütnek (Menchaca 1993). De hogyan jutunk el az ilyesfajta negatív címkékhez, és csoportközpontú gondolkodásmódhoz az egyéntől? Illetve hogyan jutunk el az egyén énkozpontúságtól a csoportig, a csoportazonosságot meghatározó sztereotípiákig. A választ a szociológiai klasszikusaitól kapjuk: Max Weber és Emil Dürkheim munkásságából. A nemzet a szociológus Max Webernek is egy politikai közösséget jelentett, mely a hatalomhoz kapcsolódik (Gerth és Wright Mills 1958:171-176), egy gondolat mely megjelenik már Millnél, Comtenál is. Emile Dürkheim pedig kiterjesztette a nemzetfogalmat a szimbolikus térre, mikor azzal érvelt, hogy a nemzet a közösségi reprezentáció kiteljesedését, kifejezését akarja érvényesíteni. Weber után a kutatók vagy a politikai problémát részesítették előnyben, mint a politológusok nagy többsége (lásd Horowitz 1985); vagy pedig Dürkheim után, a szimbólumokat és a folyamat pszichológiai motivációit keresték (lásd Kapferer 1988; Zur 1991).

4 A két klasszikus szociológus szerint tehát etnikai és nemzeti identitás a „közösségi érzelmeken" (Dürkheim) és a csoporton belüli „politikai összetartozáson" (Weber) alapul. Egy csoport mindig ilyen „érzelmeken" keresztül jut el ahhoz, hogy kitermeljen magából egy összetartozási, egy mi tudatot. De ez az összetartozás, mindig egy másik, ugyanilyen összetartozási-szolidáris csoporttudattal bíró közösséggel szemben jelenhet meg legtisztábban. Talán ezért tudta az antropológus Clifford Geertz azt kijelenteni, Weberrel és Durkheimmal együtt, hogy az etnikum egy „primordiális" (elsődleges, legalapvetőbb) összetartozási érzés, mely egyéneket tart össze nagyobb csoportosulásokban (1973:257-263). Ez annyit jelent: egyének, akik csoportokba, közösségekbe születnek bele - innen a rokonsági rendszer kinagyítása is - s ebben tanulnak meg társaslénnyé lenni, egymásra egy egyszerű természetességgel tekintenek. Ezt a primordialitást, elsődlegességet látja Anthony Smith is az etnikus önazonosságban, mely sokkal fontosabb s meghatározóbb mint a területi, osztály, vagy a professzionális önazonosság (1979, 1986). A meghatározó, alapvető, tehát elsődleges önazonosságnak az antropológus Clifford Geertz is jelentőséget adott. 0 azt a nagyon sokáig fontos iskolapéldát hangoztatja, hogy a nemzeti és etnikai önazonosság lényegében lojalitást kíván az alanyoktól. Ez néha teljesen más, mint az állampolgársági lojalitás. A primordiális önazonosság az úgynevezett feltételezett adottságokból áll (assumed givens), melyeket a kultúrán belüliek éreznek azoknak, áll: rokonság, faj, nyelv, haza, terület, vallás és szokások (1973:259-263). így sokkal jobban érthető, hogy Geeríznél és Smithnél miért van elsődlegessége az etnikai öntudatnak, melyet a modernista s baloldali szerzők elutasítanak. Ennek az egyik alapját éppen a Weberi „racionális döntés" tudata (rational choice) adta, mely egyenesen vezetett az etnicitás és a nemzeti ellentétek gazdasági s anyagi versengések elméletéhez. Ez persze nemcsak Weber elméletére lett alapozva - mely szerint az emberek tudatosan mindig olyan döntéseket választanak, amelyek megnövelik hasznukat s csökkenti a ve4 Vannak aztán köztes megoldások is. A szociológus Anthony Giddens például mind Weber mind pedig Dürkheim definícióit egyesíti a következő megfogalmazásában egyik írásában: „A nacionalizmus lényegében egy pszichológiai jelenség - az egyének azonossága egy bizonyos mennyiségű hittel és szimbólumokkal, melyek a közösséget hangsúlyozzák azok között, akik a politikai rendhez tartoznak".