Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből

utálták az etiópiaikat (Snowden 1970); a japánok mind a mai napig lenézik az idegeneket, s saját kiközösített kasztjaikat - a burakumin csoportot a koreaiakat s az őslakó ajnókat - jotcu-nak, (azaz „négylábúnak") nevezik (De Vos 1972; Rhode 1980). Nem különb a helyzet Dél-Afrikában sem, ahol igaz most már Nelson Mandela az elnök, de a fajiság elmélete olyan erős, hogy a fehérek, s velük az afrikánerek, nem tudják feladni felsőbbrendűségüket (Osmond 1986). Észak-Amerika helyzete is sokban hasonló (Dewcint 1989). Fontos kihangsúlyozni: a Kolombusz előtti helyzet azt mutatja, hogy a törzsek erősen elkülönültek egymástól nyelvi s kulturális vonalon (Carew 1988). Az az elmélet, miszerint az indiánok közötti viszályok és harcok a fehér emberek megjelenésének a terméke nem állja meg magát a régészeti, történeti s etimológiai érvekkel szemben. Ez a különleges „fajta szerinti" megkülönböztetés tovább tart az Egyesült Államokban. Az Egyenlő Jogok Lehetősége (Equal Rights Opportunity) valamint a pozitív megkülönböztetés elve (positive discrimination) azért lettek beiktatva a törvénykezésbe, hogy a peremre szorult csoportokat kiemelje a hátrányos helyzetükből. Ez sajnos sokszor rosszul sült és sül el. A kötőjeles amerikaiak (Hispanis-American, Asian-American, Native-American stb.) a saját „bőrükön" érzik mennyire vissza lehet élni az ilyen törvényekkel. (Amikor például azt mondját az egyetemre jelentkezőnek, hogy már betöltötték az előírt numerus clausust, s így nem vesznek fel több ilyet vagy olyat). India is bőven rendelkezik példákkal. Berreman (1982) érdeme az, hogy kimutatta a kasztok rendszerében a vallás által táplált ideológiát, mely szintén telis tele van faji előítéletekkel. Történelmi s szociológiai elemzések (például Dumont 1970), antropológiai terepmunkák sorai bizonyítják: interetnikus viszályok s erőszakos támadások mennyire használják ezen vallási képzeteket az etnikus s nemzeti ellentétek kiélezésére. A muzulmánok kegyhely, Ayodha, 1989-1990-ben többszöri támadásoknak volt kitéve hindu fanatikusok által. Végül a templomot ledöntötték - sok száz véráldozat árán - s helyébe egy új hindu kegyhely került. (S mindez Gandhi országában, aki az erőszakmentesség harcosa volt, bár az is igaz, maga is egy muzulmán gyilkos áldozatául esett). Ilyen szobrok, s kegyhelyek, lebontásuk vagy újjáalakításuk után a győztesek érdemeit dicsőíti. Bruce Kapferer (1988) tanulmánya Sri Lanka interetnikus viszályát ismerteti a tamilok és a szinhalézek között. Ebből világosan kitűnik, hogy nemcsak a perifériális helyzet, az etnikus munkamegosztás, az évszázados elmaradottság az oka a két nép véres összecsapásainak. Mind a tamil mind pedig a szinhaléz mitológia - mely a két népet két ellentétes fajnak tünteti fel, s melybe a szörnyek a más népből kerülnek ki - telis tele van olyan utalásokkal, melyek megerősítik az etnocentrikus megszállottságot s a faji megkülönböztetést. Ezek szolgálnak a vadság s az erőszak ésszerűsítésére, megmagyarázására. Sőt! Ezen cselekményekből kifolyólagos bűnök feloldozására. Vannak elképzelések, melyek azt hangsúlyozzák: etnikai és csoportöntudatok, valamint csoportösszetartó érzéseknek biológiai, genetikai okai vannak. Ennek az elképzelésnek, iskolának az összetevője több tudományág: szociobiológia, etológia, pszichológiai antropológia, pszichoanalízis, szociálpszichológia és genetika. Etológusok, akik az állatok viselkedéseit tanulmányozzák, sok érdekes dolgot mutattak ki az állatok köréből. Többek között azt: erőszak s vadság sokkal többször fordul elő ha az állatcsoportot egy, nem ahhoz a fajhoz tartozó állat támadja meg. A két neves antropológus, Diane Fossey és Jane Goodall, erre sok bizonyítékot fel is hozott. Eveket töltöttek el gorillák és csimpánzok között, megfigyelve ezeket a jelenségeket. Nagyon ritkán ölték egymást a csoport tagjai, hanem minél jobban megismerték a hordák tagjait, s minél több ilyenfajta kutatás eredménye látott napvilágot, kiderült, hogy igenis van erőszak, kiközösítés s vérengzés a csoporton belül is. Az Ob folyó vidékén élő hantik és manysik ilyen előítélettel nézik a tőlük