Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Filkoházi Zoltán: Adatok a múcsonyi népszokások kapcsolataihoz

keletkezett. A múcsonyiak társadalmi és természetbeni félelme egy tőről fakad: félelmeiket az ő sajátos természeti-keresztény hitviláguk indukálta. Különös, hogy a hullócsillag láttán ezt mondták: „Nye vivodluj nagyho, bo vona (hvizda) ci pokoj da, nyidzs nyc vivodluje, vona na ce nyidzs nye hvari. (Mú) - Ne vallj ki rá semmit, ő neked nyugalmat (megnyugvást) ad, nem vall rád semmit!" Másrészt pedig Múcsonyban, éppen úgy, mint Osztruzsnyicán, nagyon óvakodtak egy társadalmi ítélettől. Ez az ítélet bizony megcáfolhatatlanul kimondta, hogy valaki az emberek közé való-e, avagy az erdőbe a vadak közé: „Mi történt, ha az asszonyt perclesznyicának kezdték nevezni? Az volt a szokás, hogy kizavarták a faluból és az emberek megtiltották a visszatérését. Ennek az asszonynak szokatlan gyereke volt. Nemcsak a falusiak, de még a rokonság is elűzte. ... Nem volt más választása, mint erdőben lakni." „Do lyesza je valusna, medzi dzivi!" - (Mú) „Az erdőbe, a vadak közé való!" Vagy: „Ne dat pocslivoszt" - Nem ad becsületet,

10 tehát „Nem hagy békét". A mese szerint, Gáspár azért nem tudott még holtában sem nyugodni, mert egyszer meglopta a kukoricát mise alatt, tehát holtában visszajárt a nővérei ágyát megrázni. A szótlan, sőt a szűkszavú embert is könnyen kivethette magából a múcsonyi társadalom: „Taka je jak muma" - „Olyan ő, mint a mumus" (Mú), csakhogy nem abban az ijesztő értelmében, mint máshol: (Asz.): „Pogy, bo muniak tya vlapit!" - „Gyere, mert megfog a mumus!" A csereháti ruszin földművesnek naponta többször is eszébe jutott, hogy ő egy bűnös teremtmény: „Bozsc, milosztivni budi mi hrisnomu!" - „Uram! Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!" Munkájában szünetet tartva ezt imádkozta a gazda, mikor harangoztak. Ugyancsak ezt imádkozta, amikor indult az ólba állatokat etetni." Az ördög megjelenik a szerelmi megrontottakban: „Naj bere gyabol gyabla...!" — (Mú) „Csak hadd vegye el az ördög az ördögöt...!" Feltűnik csúszómászó állatok képében: „Jaj, Bozsc Nas z Viszkosszi! Csom to nye ma riba kosszi? Anyi kosszi, anyi rebra, jak to vona sz pekla visla?" „Jaj, Magasságos Úr! Miért nincs e halnak csontja? Nincs csontja se bordája, miféle pokolból jött e világra?" - (Mú). Amikor valaki nem lép emberek elé szégyenében vagy egyszerűen nyíltság és őszinteség hiánya miatt, olyankor is egy hüllőhöz hasonlította őt a nép: „Dorna bula, alye zatalyila se jak zsaba! - Otthon találtam őt ugyan, de úgy elrejtőzködött, mint egy béka!" - (Mú). Az Ungvártól északra élő ruszinok „hitvilágában Bozsko és Dazsboh két természeti istenség".

12 Ezek ismeretében érdekes megfigyelni, hogy a ruszinok (keresztény) istenüknek (boh) két alakját: a vocativusit és a becézőt hasonlóan mondták ki. A 'h'-t a 'zs' hang váltotta fel: „Jaj Bozse! Bozsicsku moj, kedvesni!" - (Mú) - „Istenem, Istenkém, Kedves Istenem!" Vagy: „Ponboh kazsdomu vivraca. I vlascsok szvoju hnyizdu najdze, i zajacsok szvoju kracsok najdze!" - (Mú) - „Az Úr Isten mindenkinek megadja! Rátalál a madár a fészkére, a nyúl a bokrára!" - Végül: „Ta to ked Boh dali zajacska, ta daje i kracska!" - „Ha már az Úr adott nyulacskát, fog még adni bokrot is!" - (Mú). 10 Fehér Bila Teresa adatközlő 11 Ugyanő 12 Olhracht i. m.