Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Filkoházi Zoltán: Adatok a múcsonyi népszokások kapcsolataihoz

mindkét faluban! Jó példa erre Terancsiha

1 vesszőfutása, aki halála után hazajáró lélek volt és a sírjából az abodiak kiátkozták őt. Terancsiha a tornai várba menekült, ahogy az egyetlen fennmaradt abodi balladatöredék erre utal. A harmadik rokon motívum pedig az, hogy az osztruzsnyicai sztraska is visszajáró lélek. Halgasova meséjével szembeállíthatom a szépséges Erzsike történetét,

8 amelyben a lány semmilyen széptevőjére sem akart ránézni. Ugyanakkor szerelmes lett abba az idegen fiúba, akiről végül kiderült, hogy ő a halálvőlegény, mire Erzsike meghalt. Mindjárt szembetűnő, hogy a „Pripovidka o szmerti" című mesében felbukkan az a motívum, miszerint a gyönyörű kislányt, aki nem volt hajlandó egy ifjúval sem szóbaállni, a halál magának akarta. Az osztruzsnyicai 14., sztraskáról szóló mesében a lány egy különös, a sötétben feltűnt lénynek a fehér ingét vitte haza, és ebből ijesztgetések fejlődtek ki. Múcsonyban, ahol a mese ugyan kikopott, a régi (1940-es évek) éjszakáin olykor fehéring-látomásaik voltak a falusiaknak. Egy különös lény viselte az inget. Osztruzsnyicán a sztraska egy különös éjszakai fényjelenséggel nyugtalanította a házikó lakóit, amit ők nyahnyá-nak neveztek. Amúcsonyiak, amikor knyahnyá-t emlegetnek, akkor ők se gondolnak igazából egy természetfeletti lényre, hanem valami különös jelenségre. A csórt jól ismert a két vizsgált vidéken. Osztruzsnyicán dübörgő, kerekeken guruló ördögöket értenek alatta, akik három ember munkáját is képesek elvégezni. Múcsonyban a csórt zajongó, rohanó ördög, az izgága gyerek hasonlata. Mindkét vizsgált vidéken olyan praktika a varázslás és a rontáselhárítás, amely tanulható: „Pirkó, a csordás a halála előtt egy maga készítette seprűt kínált a lányának. 'Csak vigye magával a tudományát!' - válaszolta a lánya" - Osztruzsnyicán így következtet a mesélő: „Alye kegy tya navuesu si csarovati, azs tagdü ljugye buduty szvoju dolju proklinati" - „Ha megtanítalak varázsolni, akkor az emberek átkozzák majd sorsukat."

9 A „Pripovidka o szmerti" című mese (HAL) harmadik motívumával rokonítható múcsonyi meselöredék: „Na sedzmi valal dosol, ked jednoho zsivoho csloveka se nasol" - „Már a hetedik faluba ért, mikor végre egy élő lélekre lelt. - (Mú)." „Velyo hotariv perejsov, velyo bludiv, so nyigde nyikoho nye mug sztrititi" - „Sok határon átszédelgett, bolyongott, és senkivel se volt képes találkozni." Feltételezhető, hogy a szcmmelverés vagy a kisgyerek megigézése palóc vagy Sajó-völgyi hatás eredménye Múcsonyban. Gondoljunk a parázsnak pohár vízbe tételére, amely arra volt jó, hogy választ kapjanak: Mcgrontották-c a gyereket? Lásd: „Z ocsi szpadnye" - (Mú) Szemmel verik. „Dúlna jak boszorka" - (Ga) Rossz, durva, mint a boszorkány. Vizsgáljuk meg részletesebben a hazajáró lélek jelenségét, mint egy olyan motívumot, amely a kárpáti és a csereháti ruszinságra egyaránt oly jellemző! A visszajárás társadalmi-lélektani oka az, hogy sem a faluközösség, sem a rokonság nem volt képes magában évekig feldolgozni egy tagjának elvesztését. Az egyéni oka a rossz lelkiismeret. „Szumenye spirta, gyabol ho spirta" - (Mú) „A lelkiismerete piszkálja, az ördög piszkálja őt." A két szólás mögött egy-egy misztikus képet látunk. A temetőből visszajáró lelkeket az elsővel magyarázták, míg öngyilkossági szándékot vagy tettet fejeztek ki az utóbbival. A rossz lelkiismeret nem a különleges rosszaságukból, inkább mindennapos félelmükből 7 Varga János: „... Jónak, rossznak tudósai voltak." Népi hagyományok Borsodban 4. Miskolc, 1971. 8 Vö. 7. jegyzettel 9 Halgasova i. m.