Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Filkoházi Zoltán: Adatok a múcsonyi népszokások kapcsolataihoz

„Hej dzivcsatka, pajtaski, Pojdzeme mi na sztraski, Budzeme mi tancovadz, Sz kabatami otraszadz Hej leánykák, barátnők, Majd leszünk mi 'ijesztők', Majd fogunk mi táncolni, A kabátokat magunkon lengetni!" Öltözetük fontos darabja volt a hosszú és lompos kabát, ruha. A múcsonyi boszorka szó alapja a török eredetű magyar szó, a boszorkány. Bizonyos mértékig megegyezik a csercháti magyar és palóc boszorkákkal, csakhogy ezen felül még felvállalja a kárpátalji ruszin rokonának, a perelesznyicának a szerepét is. Az ősi keleti szláv mitológia perelesznyicájának természeti isteni ereje volt. Ugyanakkor, pl. a palócoknál, Istvánffy Gyula szerint, egy boszorkány kicserélheti az újszülött gyereket, Múcsonyban ugyancsak kicserélheti! A osztruzsnyicai hagyomány a perelesznyicának tulajdonítja ezt a képességet. Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol tettenérhetjük a gyerekcserélést elhárító hiedelem azon két gyakorlatának múcsonyi keveredését, amely gyakorlatot egyrészről Istvánffy tói,

5 másrészről pedig Halgasova meséjéből ismerjük. A palócok „sátoros ágy"at csináltak a szülőanyának, a lepedő négy csücskébe pénzt, kenyérdarabkát, tömjént és fokhagymát téve védekeztek a „rossz lélek" ellen. Az osztruzsnyicaiak az anya és a csecsemő ártó szellemekkel szembeni védelmét megkülönböztették. Az anya ágyát - nyomban a szülés után - lepedőkkel körbekerítették, hogy az ne lássék. Hat hét múlva megtisztításon, azaz vovudkán vett részt a templomban az anya. Csak ezután mehetett ki a mezőre és végezhetett munkát. A múcsonyi szülőanyát (polozsnyica) ugyancsak befüggönyözték, és később templomi megtisztulási szertartáson kellett részt vennie: ez volt a vivodka. Hogyan védték a gyereket? Osztruzsnyicán a nyakába akasztottak egy nyakbavalót (uzlicsok), ami kis ruhadarabba csavart szentelt kenyeret, sót és fokhagymát tartalmazott és az anyát is védte a keresztelő napjáig: pohürsena - (passiv),

6 illetve pokresszena (Mú) - (ez is passiv) = megkeresztelt. Múcsonyban amolyan kisebb méretű rózsafüzért (olvasót) (pacerki) akasztottak a gyerek nyakába, de hagyományosan itt is alkalmazták a rongy darabkát; szentelt kenyérdarabkát (peszkurki) tettek bele, s úgy került a gyerek nyakába. A kis rongyzsákba olykor fokhagyma is került. A só ördögűző szerepe Halgasova meséjében kimutatható. Ez a hiedelem jellegzetesen ősi keleti szláv gyökerű, ugyanakkor már egy bibliai hely is tudósít arról, hogy a gyereket sóval megkenték azért, hogy az ördögöt távol tartsák. A só egyetlen hiedelemben jelent meg Múcsonyban: az esküvőről visszatért ifjú párt sóval és kenyérrel kínálták. A falu egy vagy több boszorkánya esetenként értett a szerelmi rontás (porobenyiszko - Mú) tudományához. A Palóc földön is volt a boszorkányos képességűeknek ilyen tudományuk. A ruszin mesék ilyen tudóst nem említenek. Abodon és Osztruzsnyicán azonban ugyanaz a motívum bukkan fel: a természetfölötti lény elpusztítja a fiatal nőt. A természetfölötti alakot imádsággal, papok közbenjárásával igyekeznek ártalmatlanítani 5 Istvánffy Gyula palóc népköltési gyűjteménye nyomán: Manga János: Palócföld. Budapest, 1979. 6 Halgasova Lm.