Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Baán István: Andrella Mihály Antiunionista írásai
lőző évben szentelt fel Zejkán János munkácsi ortodox püspök hclynökévé Doszithej szucsávai mctropolita. Hányattatott élete 1710-ben ér véget. 14 Andrella Mihály unióellenes propagandája nem korlátozódott a szóbeli igehirdetésre. Már 1672-ben írt egy latin nyelvű értekezést „Tractatus Contra latinos" címmel, melyet 1681-ben a „Tractatus contra latinos et graeco-catholicos" követett. Ezeken kívül írt még egy, ugyanilyen című vitairatot, melynek keletkezési idejét nem ismerjük. Sajnos ezek a becses irományok elvesztek, címükön kívül semmit sem tudunk róluk. Fennmaradt viszont az 1691-92 között írt „Logosz, avagy öt beszéd, amely imákat és elmélkedéseket tartalmaz az ortodox hitről" feliratot viselő műve, 72 lapnyi terjedelemben. Ez az irat Zsambor Mátyás jezsuitának „Három üdvösséges kérdés" című könyvével polemizál, amelyet írója a protestánsok ellen fogalmazott meg, és 1661-ben és 1690-ben név nélkül, 1672-ben pedig névvel ellátva jelentetett meg Kassán. Ugyancsak ránk maradt Andrella utolsó, 473 lapnyi terjedelmes Apológiájának, „A hívő ember érdekében írt védőbeszéd"-nek kézirata, amelyet 1697 és 1701 között vetett papírra. Ez a mű már közvetlenül az uniós problémákkal foglalkozik: hevesen támadja és cáfolja az első hazai görög katolikus hittankönyvet, De Camelisnak „Katckizmus"-át („Poganszkaja taja rimszkaja Katehizisz, knizska u Ternave 1692 druk, nasim vosztocsnüm lozs.") Szenvedélyesen kikel az új naptár, a kovásztalan kenyér, a Filioque bevezetése, a pápa joghatósági primátusa ellen, és lesújtó véleménnyel van az unitus papságról és az urakról, akik hajhásszák a pénzt. Az eddigiekből világosan látszik, hogy Andrella művei rászolgálnak a kitüntető figyelemre. Egyrészt azért, mert egy művelt papról van szó, akinek írásaiból megismerhetjük az unióellenes irányzat nézeteit, s ez rácáfol arra az eddig általánosan képviselt véleményre, hogy az óhit és az unió közti választóvonal egyúttal kulturális cezúrát is jelentett. Másrészt Oroszvégessy spontán megnyilatkozásai irodalmilag is figyelemre méltóvá teszik írásait. Szenvedélyes kirohanásai akaratlanul is kortársát, a térben jócskán messzebbre élő és működő Avvakumot, az orosz raszkol atyját juttatják eszünkbe, meg ha eszmeileg más kontextusban folyik is tevékenységük. Teológiai szempontból is fontos lenne elemezni, milyen forrásokból táplálkozik Andrella antiunionizmusa. Most csak néhány nyelvi jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Andrella olvasásakor az első szembeötlő jelenség, amellyel találkozunk, sajátos makaronizmusa. Egyházi szláv nyelvű szövegeiben hirtelen bukkannak fel cirill betűkkel írt, magyar, netán latin szavak, kifejezések, félmondatok. (Pl. „Sokokat láttam ego Michael tales, kotoriji csernilo csitajete, a ne értelmet: én is voltam talis, quam tu es modo, Bécsben, Posonban, Nagy Szombaton is") Kérdés, mi indíthatja erre az írót? Amint egy korábbi idézetből láthattuk, olvasótáborában nem találhatók magyar nyelvű ellenségei, hiszen azok el sem tudják olvasni vitairatait. A szófordulatokból az derül ki, hogy a magyar kifejezéseket elsősorban nyomósításként akarja használni, ott, ahol a korabeli magyar nyelvben esetleg latin terminust használtak volna. Erre nézve tanulságos az előző idézet, ahol kettőzött fokozást találhatunk: a magyar mondatrészeken belül latin szavakat, nyomósításképp. A magyar kifejezések egyúttal kultúrnyelvi felhangot is kölcsönöznek nekik egy egyházi szláv szövegen belül. (Pl. „Nazad otneszite ot mené tomu, kotrüj poszlal k mne, nem 14 Mikitasz, Ukrainszkij piszmennik-polemiszt 38^18.
