Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus környezetben

ezért állításaik hamar elveszítik fontosságukat, érdekességüket. így az ellenségesnek beállított etnikumról forgalmazódon információk nem gerjesztenek a befogadók oldalán képteremtési gyakorlatot, s a mindennapi életben működő (a médiumok hatásától függetlenül is létező) képtcrmelési és konfliktuskezelési gyakorlathoz már nem tudnak kapcsolódni. Ezzel kapcsolatban felfigyeltünk például arra, hogy a romániai magyar sajtónak a románságról termelt negatív képe egyetlen olyan elemet sem tartalmaz, amely egybeesne a magyarság körében a mindennapokban működő kép elemeivel (lásd a katonai akciók és adminisztratív átszervezések nyomán kialakult negatív kép elemeit, amelyek teljesen eltérnek a szélsőséges román körök akciója nyomán a romániai magyar médiumokban kialakított képtől). Az interetnikai viszonyok szocialista alapjának másik komponense 1989 után sem kapott nyilvánosságot, elsősorban az első komponens dominanciája miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maga a képtermelési és konfliktuskezelési gyakorlat nem létezik. Sőt, ahogyan az egyre aktuálisabbá váló gazdasági-társadalmi problémák, gondok e sajtóbeli negatív kép jelentését eljelcntéktelcnítik, ezzel egyidőben várható ezeknek a gyakorlatoknak a fölerősödése. Ez a várható tendencia is fontossá teszi azokat a kutatásokat, amelyek a szocialista korszak rejtett, nyilvánosan nem legitimált konfliktuskezelési stratégiáinak (befogadási vagy kizárási eljárásainak) a vizsgálatára irányulnak. Az ilyen kutatás ebben a régióban kettős haszonnal járhat: 1. segíthet megérteni a szocialista korszak ún. túlélési formáit (ebben az értelemben az interetnikus kapcsolatoknak ez a típusú vizsgálata a szocializmus antropológiájának várhatóan beinduló elemzési programjaihoz kapcsolódhat), másrészt pedig 2. hipotézisekel fogalmazna meg az etnikai kapcsolatok várható alakulására vonatkozóan. A tanulmányunkban bemutatott helyzetek 1985 és 1990 között alakultak ki. Hivatalos kinevezés révén román személyek kerültek magyar munkaközösségekbe vagy magyar faluközösségekbe. A magyar többség (a továbbiakban: a helyiek, és az érkező román anyanyelvű személy: az idegen) között kényszerű kapcsolatok egész sora jött létre: ugyanazon fizikai térben való tartózkodás, közös munkavégzés, a közös munkával kapcsolatos megbeszélések és információcserék, utasítások stb. Ez a helyzet mindkét oldalon értelmezések sorát indította el. Tanulmányunkban - mint jeleztük - csak a helyieknek az idegenekre, illetve az idegen által hordozott etnikai képre irányuló értelmezési gyakorlatával foglalkozunk. Két konkrét helyzetet veszünk alapul, amelyekben helyiként mi magunk is részt vettünk hosszabb időn keresztül, ugyanakkor az elmúlt évek folyamán más hasonló helyzeteket is sikerült tartósabban és részletekbe menően megfigyelnünk. Mai elemzéseink az akkori megfigyelések kapcsán készített feljegyzésekre, megbeszélésekre alapozódnak, másfelől pedig olyan beszélgetések anyagaira, amelyeket az akkori események részeseivel folytattunk. Az A eset egy kisvárosi, általános iskolai tanári munkaközösség értelmezési gyakorlatát vizsgálja, amely az iskolába helyezett román anyanyelvű tanárokra irányult. AB. eset azt az értelemezési gyakorlatot elemzi, amely egy magyar faluba került román erdészeti technikus - mint idegen - felé irányult. Tanulmányunkban azoknak a kommunikációs helyzeteknek az értelmezésére törekszünk, amelyekben a helyiek az idegen személyhez való viszonyulásaikban idegen és saját etnikai jegyeket termeltek, s e praxis révén a saját és az idegen etnikum közötti viszonyt újra- és újradefiniálták. Etnikai jegynek ezekben a kommunikációs helyzetekben azok a helyzetelemek bizonyulnak, amelyeket maguk az interpretációt végzők annak tartanak, s mint ilyeneket, explicit módon az idegen által képviselt etnikumhoz rendelnek. Fontosnak tartjuk itt megjegyezni, hogy ezekben a kommunikációs helyzetekben et-