Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban
A cigányok szorongatott gazdasági helyzete ellenére a negatív reciprocitás tranzakcióira (csalások, lopások) kevés példát ismerünk a cigány-magyar együttműködésekben. (A közszájon forgó esetekben ennek többszörösét jelentik a magyar-magyar háztartások negatív reciprocitású tranzakciói.) Az alábbi történet mint a falu interaktív-kommunikatív környezetében nagy nyilvánosságot kapott esemény, szimbolikus jelentésű a magatartások társadalmi szankcionálásában. Egy lovat tartó cigány család egyik jövedelemforrását a tűzifatermelés és -szállítás jelenti az igénylő magyar háztartások részére. Egy ilyen tranzakcióban világosak a feltételek: a szolgáltatásnak megvan a kereslet és kínálat viszonyának megfelelően kialakult ára. Hogy a tranzakció létrejöjjön, mindkét fél érdeke kell érvényesüljön, ebben az esetben kiegyensúlyozott reciprocitásról beszélünk. De miután létrejött már egy ilyen sikeres tranzakció a cigány és magyar háztartás között, a magyar ügyfél annyira szilárdnak érezte a kapcsolat társadalmi oldalát, hogy egészében kifizetett előre egy következő fuvar fát, amit a cigány ügyfél nem szállított le. Az addig kiegyensúlyozott csere nyilvánvalóan átminősült negatív reciprocitású tranzakcióvá. Az utóbbi egyirányú cserében „a felek között megszakadt az anyagi folyamat" (Sík 1981. 55.), a pillanatnyi személyes egyezséget nem követte gazdasági javak áramlása. Záró megjegyzések Összefoglalva a cigány-magyar együttélésben létrejött viszonossági hálózatokról elmondottakat, megállapítható a gazdasági kötelékek időbeni változásának folyamata. Az együttműködési formák átalakulásában néhány meghatározó társadalmi-gazdasági tényező jelentősége nyilvánvaló. A tradicionális termelési mód idején a lokális társadalom szociális terében gyakori és erős kötések jöttek létre az életformában, gazdálkodási stratégiákban hasonló gyakorlatot követő önálló cigány és magyar háztartások között. A korszak végén a helyi gazdálkodásba beavatkozó, fokozódó külső nyomás kivédésére ezek a háztartások megerősítették gazdasági kötelékeiket. Az önálló gazdálkodást nem folytató, függő háztartások létfenntartási tevékenységeikkel a munkaerőt igénylő magyar háztartásokhoz kapcsolódtak. Ebben az időszakban az informálisan intézményesült gazdasági kapcsolatokban úgy az önálló, mint a függő háztartások között a gazdasági komplementaritás, a gazdasági szimbiózis elve érvényesült. Mindez nem jelenti azt, hogy a társadalmi interakciókban a kulturális különbségek relevanciája elmosódott volna. A létfenntartó tevékenységekben az etnikai munkamegosztás és specializálódás is megfigyelhető volt. Miután a külső hatalom az alapvető termelőeszközöket kisajátította, és megszűnt vagy nagyon szűk területre korlátozódott a háztartások termelési szuverenitása, a köztük lévő viszonossági hálózatok korábbi kötései kioldódtak, létalapjukat veszítették. Az állami gazdasági intézmények fokozott behatolása a környezetbe a háztartások közötti viszonyokban beszűkítette a cigány-magyar kapcsolatok gazdasági, társadalmi profilját. A háztartások közötti együttműködéseket a különböző gazdasági intézményekhez való kapcsolódás váltotta fel. Az önálló gazdálkodásra való visszatérés után az együttműködések, kölcsönkapcsolatok gyér hálózatáról beszélhetünk. Ennek oka egyrészt a cigányok létfenntartásában a helyinél kedvezőbb külső körülmények kihasználása, másrészt a termelés ökológiai-társadalmi feltételrendszerének a fentiekben említett új, kedvezőtlen tényezői. A viszonossági hálózatokban a cigányok és magyarok között a gazdasági kölcsönösségek, spontán együttműködési formák hiánya a cigány-magyar viszony társadalmi aspektusát is befo-
