Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban
lyos vadkárok miatt a szántóhatár perifériális területein (ahol a cigány családok földjei is találhatók) lehetetlen a termelés. A gazdálkodás mai társadalmi-természeti feltételrendszerében elmondható, hogy a település termelőtevékenysége jóval kisebb méretű, a családi gazdaságok száma kevesebb, gazdasági potenciálja alacsonyabb, mint a téeszesítést megelőző időszakban. Felvetődik a kérdés: hogyan illeszkedik a megnövekedett létszámú helyi cigány lakosság a korábbinál kedvezőtlenebb gazdasági környezetbe, és milyen gazdasági kötelékek uralkodnak ma a cigány és magyar háztartások között. Az utóbbi évek tereptapasztalatait és megfigyeléseinket összegezve 6 a helyi cigány és magyar háztartások gazdasági kötelékeiről, együttműködéseiről röviden azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ma a kölcsönös gazdasági kapcsolatok hálózatában jóval kevesebb háztartás vesz részt, mint a megelőző korszakokban. A kapcsolathálózat ily módú alakulásának megértéséhez néhány új, korábban nem ható társadalmi-gazdasági tényező figyelembevétele nem hanyagolható el. A legfontosabb körülmény, hogy a helyi cigány családok többsége az 1989-es romániai fordulatot követő első években a létfenntartáshoz szükséges javakat a külső környezetben - a magyarországi vendégmunkán - szerezte be. Ez a lehetőség az adminisztratív korlátozások miatt az utóbbi két évben egyre nagyobb akadályokba ütközik, ma alig két-három családból dolgoznak rendszeresen Magyarországon. A termelőmunkát folytató gazdaságoknak ma lényegesen kevesebb a külső, más háztartásokból származó munkaerőigénye, mint a tradicionális gazdálkodás idején. Létszámbeli fogyatkozásuk mellett nem elhanyagolható körülmény, hogy a gazdálkodó családok jó harmada olyan kisgépekkel látta el magát az elmúlt két évtizedben (pl. kaszálógép, motorfűrész), amelyekkel mentesítette a saját gazdaságot a napszámosmunkától, és emellett pénzért vagy munkacseréért (pl. gépi munkáért gyalogmunkát kap) a gépekkel nem rendelkező gazdaságoknak is dolgozik. Korlátozottabbak az esélyek a cigány és magyar háztartások közötti gazdasági tranzakciókra a cigány lakosság mikrotársadalmi rétegződésében bekövetkezett átalakulás következtében is. Bár a cigány népesség megszaporodott, önellátásra berendezkedő, az eddig használt terminológiánk szerint önálló, autonóm háztartások fenntartására képes családokat alig találunk közöttük. A mai önálló háztartások nem termelőmunkával tartják fenn magukat, hanem más jövedelmekből (nyugdíj, kereskedés a településen kívül), így gazdasági érintkezésekre a magyar háztartásokkal kevés alkalom nyílik. A téesz előtti időkben termelőmunkát folytató cigány családok ma élő tagjai munkaképtelenek, e családokból is városra illetve kedvezőbb gazdasági adottságú kisvárosi környezetbe vándorolt el a fiatalabb nemzedék (Székelyudvarhely, Kőhalom, Szászhomoród környéke). A mai cigány háztartások többsége a létfenntartásukért alkalmi munkákat vállaló függő háztartások típusába tartozik. Három esetet ismerünk, ahol állattartással foglalkozó nagyobb gazdaságokban a cigányok hosszabb időre - egy legeltetési idényre - munkát találnak informális megegyezések alapján. Mások mezei napszámosmunkát végeznek, az idősebb, munkaképtelen vagy csökkent munkaképességű családok (pl. a kisebb mezei kaszálóparcellákon) cigány napszámosokkal dolgoztatnak. Néhány család a seprűkötést, lábtörlőfonást folytatja, de ezekre a használati tárgyakra korlátozott a kereslet. Általában elmondható, hogy a magyar háztartások ma csak szűkös létfenntartási forrásként jöhetnek számításba a helyi cigány lakosság számára. (Egy magyar gazda véleménye szerint a faluban élő cigányok ma „igen meg vannak szorulva", majd egy példát említ: egy cigány családfő pénzért eladta az udvarán lévő egyetlen almafa termését, mert a házban semmi ennivaló nem volt.)
