Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban

sonló ügyletek magyar és cigány családok között is létrejöttek. Ezek az együttműködések az illető családok közötti bizalmas társadalmi kapcsolatokat jelzik. A nagyobb birtokosok feltehetően azokkal a cigány családokkal kötöttek ilyen ügyleteket, akik korábban részesművelésben művelték az előbbiek földjeit. A cigány családok saját tulajdonú földparcellái a szántóhatár terméketlenebb, perifériális részein terülnek el. Az említett földbirtok mellett az ötvenes évek közepén a 43 cigány család tulajdonában 7 ló, 35 szarvasmarha, 29 juh, 5 disznó és 4 eke, valamint 7 szekér volt. A cigányok helyben maradásának már említett egzisztenciális alapjait ki kell egészítenünk az ökonómiai tényállás néhány adottságával, amely a csak saját szükséglet fedezésére, és nem a haszonszerzésre (a háztartások elkülönülő gazdasági stratégiáit és ennek következményeit az alábbiakban kifejtjük) beállított cigány háztartások létfenntartásához hozzájárultak. A faluhatár kiterjedt erdős legelői, kaszálói bővelkedtek a puhafában: a nyír-, éger- és juharfát nyersanyagként használták a kosár- és seprűkötők, teknővájók. A helyi cigány lakosság társtulajdonosként, vagy csekély ellenszolgáltatásért részesedett a faluhatár természeti erőforrásaiból. A feldolgozás utáni késztermékeknek (orsó, teknő, fakanál, faedények, a juhászaiban használt esztenai eszközök) értékesítési lehetőséget nemcsak a lakóhely, hanem a nem túl távoli, fában szegényebb szomszédos falvak jelentettek, ahol gabonára cserélték a saját készítésű használati cikkeket. A fentiek mellett a helyi cigányok jövedelemforrásként tartották számon a falu erdős területein bőségesen termő vadgyümölcsöket (szamóca, szeder, málna, gomba). Összegzésként elmondható, hogy a helyi cigány lakosság a környezet társadalmigazdasági feltételeinek és természeti erőforrásainak kombinációival, ezeket kiaknázva tartotta fenn magát. Termelési szervezetek - gazdasági kötelékek E dolgozatban gazdasági tevékenységen Godelier nyomán azoknak a műveleteknek az összességét értjük, amelyekkel a társadalom tagjai „termelik, elosztják és fogyasztják az egyéni és kollektív szükségletek kielégítését szolgáló anyagi eszközöket..." {Godelier 1981. 22.). A cigányok és magyarok közötti gazdasági kapcsolatokban a javak, a munkaerő és a szívességek cseréjét találjuk. írásunkban nem foglalkozunk részletesen az interetnikus találkozásokkal, így a gazdasági kapcsolatokat strukturáló intézményes keretekkel. Elfogadottnak tekintjük, hogy a helyi szintű kötelékekben a cigányok és a magyarok közötti gazdasági tranzakciók „meg vannak fertőzve társadalmi megfontolásokkal" (Sahlins 1973. 263.), a termelésben nemcsak gazdasági törvények, hanem kulturális szabályozások is érvényesülnek, így pl. az egyén szintjén a munkavégzés motivációiról terepünkön is igaz, hogy „a gazdasági motívum nem dolgozik állandóan, ennélfogva az emberek sem" (Sahlins 1973. 260.), legyenek azok az emberek cigányok vagy magyarok. Arra figyelve, hogy a háztartások között milyen belső kapcsolatokat teremt a termelés folyamata, másszóval milyen organikus függés van e gazdasági egységek között, kiinduló hipotézisünk, hogy ez a jelenség nem függetleníthető a makrotársadalmi termelési szervezet feltételrendszerétől. E feltevésünkből következik, hogy a cigányok és magyarok háztartásai közötti gazdasági kapcsolatokat az e századi gazdálkodási-termelési gyakorlat három korszakában célszerű vizsgálni. Ezek a következők: a) a tradicionális termelés (a századelőtől 1962-ig), b) a termelőszövetkezeti gazdálkodás (1962-1991),