Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban

c) és az 1991 utáni egyéni gazdálkodás időszakai. Mielőtt a fenti korszakokban áttekintenők a két etnikum közötti gazdasági kötelékek típusait, kiindulva abból a megfontolásból, hogy a háztartások lehetséges gazdasági tranzakciói esetenként szorosan összefüggnek a gazdasági beállítottságokkal, mentalitásokkal, nem érdektelen ezekben az együttműködésekben részt vevő háztartásokat gazdasági tevékenységeikből kikövetkeztethető beállítódásaik alapján is elkülöníteni. E szempont szerint - etnikumtól függetlenül 1. önellátásra és cserére termelő, önálló, 2. csak önellátásra termelő, önálló, 3. a saját szükséglet fedezéséért dolgozó, másoktól függő háztartások csoportjáról beszélhetünk. E tipologizálás a weberi felismerésen alapul, szerinte a gazdálkodás lehet haszonszerzésre vagy csak szükségletkielégítésre irányuló (Weber 1987. 36.) Végig a vizsgált időszakban mindhárom háztartástípussal találkozunk, igaz ahogy a későbbiekben kiderül, korszakonként az egyes típusok eltérő arányokban jelentkeznek a helyi társadalmon belül. Tipológiánkban az „önálló" viszonyfogalom. Nem azt jelenti, hogy ezek a háztartások környezetüktől függetlenek és nem bocsátkoznak együttműködésekbe, kooperációkba más háztartásokkal a termelés folyamatában. Az önállósággal az egzisztenciális függetlenségre utalunk, arra az állapotra, amikor az önállátásra termelő háztartás gazdasági potenciálja (termelőeszközök, erőforrások, munkaerő) lehetővé teszi a család ellátását, függőségi viszonyokba bonyolódás nélkül is. A 3. típusba tartozó függő háztartások csak más háztartásokhoz, vagy más gazdasági egységek termelési folyamataihoz kapcsolódva képesek fenntartani magukat. Célkitűzésünk szempontjából ezúttal nem lényeges, hogy az egyes háztartástípusokon belül a gazdasági potenciál milyen különbségei tapasztalhatók. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a háztartásokban érvényesülő gazdasági stratégiák különbségei mindkét etnikum esetében előfordulnak. Gazdasági kötelékek a tradicionális gazdálkodási gyakorlat idején A cigány családok háztartásait az 1962-őt megelőző időszakból, a már említett forrásokat kiegészítve a ma élő legidősebb cigányok szóbeli emlékezetanyagával, gazdasági tevékenységeik és a háztartások külső kapcsolatai alapján a következő kategóriákba csoportosítottuk: 1. Kizárólag szolgáltató tevékenységekből élő, önálló családok: létszámuk településszinten nem haladta meg a 6-8 családot. Ide tartoztak azok a zenész-, kereskedő- és kézművescsaládok, amelyek nem folytattak más jövedelemszerző tevékenységet. A helyi cigány társadalmi ranglétra felső szintjén elhelyezkedő családoknak településen kívüli gazdasági kapcsolataik is voltak. Tranzakcióikban a helyi magyar háztartásokkal egyértelmű a cigány háztartások egyenrangúsága, sőt fölénye az együttműködések anyagi oldalát illetően: minden esetben az adó fél a cigány, és a kapó fél a magyar háztartás. Ez a viszony a személyközi helyzetekben volt nyilvánvaló, amikor a szolgáltatásaikért hozzájuk forduló magyar családoknak a cigány családok szabták meg az együttműködések feltételeit (munkabér, időpont stb.). A szolgáltatás módozataiban is megfigyelhető volt a magyarok alárendeltsége. Pl. a zenészek fölényüket gyakran „teljesítményvisszatartással" fejezték ki, ilyenkor a magyar háztartás presztízsokokból (pl. lakodalomban) nemegyszer rápótolt az előre kialkudott fizetségre.