Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Krupa András: Az észak-magyarországi szlovákok asszonyfarsangja (Egy népszokás intra- és interetnikus vonásai)
A Felső-Garam mentén csak a közös asszonymulatság volt szokásban. Az asszonyok magánházaknál gyűltek össze, s édes pálinkát fogyasztottak. A mulatságot rendszerint az „amerikás" feleségek rendezték, akiknek a férjük küldött pénzt, s egyedül voltak. Ilyenkor kibontották a hajukat, s akinek leghosszabb volt a haja, azét megfogták, s húzták, hogy szép, hosszú lenjük teremjen. Kocsmában is összejöttek, s a hosszú lenért italoztak, miközben leugráltak a padokról, illetve olyan magasan ugrottak, hogy kezükkel elérjék a mennyezetet. A szepesi Bajevicén a lemke asszonyok is padokat, székeket ugráltak át, hogy nagyra nőjön a kenderük. A gömöri szlovák asszonyok hamvazószerdán a mise után egyenesen a kocsmába mentek, ott lerészegedtek, hogy nagyra nőjön a lenjük. A férfiak „nem zavarják asszonyaikat", nem mentek ilyenkor a kocsmába. Ha a nőnek nem is volt pénze italra, de a hiedelemcélért bement a kocsmába. 14 A felső-garami lányok pedig farsanghétfőn rossz ruhába öltözve felkeresték a legények házait, akik jártak utánuk, s a legény anyjának tréfásan úgy mutatkoztak be, mint a fia menyasszonya, aki számára tojást, lisztet és szalonnát gyűjtenek. 15 A padról való ugrálás szokása a bihari szlovákok körében is megvolt. A szórakozás, illetve eredetileg a termékenységvarázslat egyik formája lehetett a szlovákoknál korábban is, mert Békéscsabán a 18. század második felében Gyurcsek János lelkész felesége Dlhányi Judit „a kereszteléseken, lakodalmakon, ha kedve kerekedett, asztalról kemencére, kemencéről asztalra ugrált, s a pani Mátka (tiszteletesné) után ugrottak a többi asszonyok is. A bártfai és környéki, a szepesi, sárosi lemke asszonyok, illetve lányok farsangjának alapmenete - a szűkszavú leírás ellenére - megegyezik a mátrai asszonyok farsangolásával. A felső-garami, a lemke példák kiegészítik a nemzetközi összehasonlító adatokat, s arra is utalnak, hogy a 20. században a nők a szlovákok körében kétféleképpen tartották meg sajátos önálló farsangi mulatságaikat. A kelet-szlovákiai borotváló asszonymenet és esti asszonymulatozás a férfi-koledálás (mely ugyancsak tréfás játékkal: patkolással párosult) visszaadása volt. A mátrai, bükki, zempléni asszonyfarsangnál azonban nem ez volt a kiindulópontja. A bihari Füvesen az asszonyok ugyancsak viszonzásképpen szerveződtek. De Magyarországon megtaláljuk a hazai német asszonyok farsangi mulatságát is, mely azonban csak női szórakozásból áll, s nincs kapcsolata sem a farsangi menettel, sem pedig a férfiak megborotválásával. Voltaképpen a környékbeli szlovák nők Borbála- (illetve Luca-) napi pinceszeri mulatozásának farsangi változata: Dorogon farsangkeddjén délután az asszonyok és a lányok kivonultak valamelyikőjük pincéjéhez. Vittek süteményt, s ameddig kedvük tartotta kint maradtak. A pincebeli bortól alaposan el is áztak. Férfi nem mehetett közéjük, ha női álruhában mégis megpróbálkoztak vele, s rájöttek, hogy férfi, levetkőztették, „megmazsolázták kicsit". 17 A palóc asszonyok farsangi mulatsága is idesorolható: Salgótarján környékén házaknál jöttek össze, „ördöglagzit" tartottak, sütöttek, főztek, ettek, ittak, énekeltek, táncoltak reggelig. Az Ipoly és a Garam menti falvakban is pincékbe vonultak farsangkor az asszonyok, ahol sütöttek, főztek, mulatoztak. Ha férfi vetődött arra, obszcén szavakat 14 Horváttwvá, E. 1986. 149.; Smajda, M. 1992. 202.; Komoróczy, M. é. n. 191.; vö. még Bednárik, R. 1944. 101. 15 Horváthová, E. 1986. 145., 146. 16 HaanL., 1991. 73. 17 TisovszkiZs., 1990. 79.; Gulyás É.Szabó L, 1989. 363.; Manga /., 1979. 222-223.
