Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Krupa András: Az észak-magyarországi szlovákok asszonyfarsangja (Egy népszokás intra- és interetnikus vonásai)
a közös mulatságon speciális szerepe volt. A tótkomlósi, a vanyarci szlovákok körében az egyik leglátványosabb lakodalmi játékoz tartozott - még a két világháború között is - a férfiaknak az asszonyok által való megborotválása. Az asszonyok szappanhabbal kenték be a férfiak arcát, és fadarabbal borotválták meg őket, mint a mátrai asszonyok farsangkor." Mind a két szokáselem feltételezhetően a farsangi szokásból kerülhetett át a lakodalmi játékok közé. Az asszonyok italozó mulatozásának töredékes emlékei fennmaradtak a délkelet-alföldi szlovákoknál is. Egy csanádalberti tréfás történet szerint valamikor hamvazószerdán jöttek össze az asszonyok, és italozgattak. Hogy ne keltsenek feltűnést, arra hivatkoztak, hogy férfigatya kiszabása céljából találkoztak. De minden ollóvágás után jókat kortyoltak a pálinkából, s addig szabták a vásznat, hogy a maradék még a gatyászárakat összekötő ékre (kVin) sem volt elegendő. Sem Gunda, sem Jávor közlése, valamint a többi itt felsorolt adat azonban mégsem ad konkrét feleletet arra, hogy miért éppen ezekben a hutás községekben maradt meg megközelítően azonosan ez a szokás. Feltételezhető valóban a morva befolyás, de onnan a máig ismert és idézett adatok egyike sem áll közeli rokonságban vele, csupán egy-egy eleme. Holott a telepesek magukkal hozhatták ezt, mert másként nem élne négy hegyi régióban szinte egyforma módon. Gunda szerint a hasonló és közelebbi motívumokat tartalmazó szlovák, ukrán, orosz adatok nyomán a mátrai, bükki asszonyfarsangolók a szláv szokások részét képezik. 12 Ez tudományos feltételezésként valóban elfogadható. A közzétett szlovák adatok alapján az is körvonalazható, hogy mely telepes csoport hozhatta magával közvetlenül. Igen közeli variáns a szepességi-sárosi térségben található, s ez a telepesek egy részének a mostanit közvetlenül megelőző lakhelye volt. Bártfán és a környékbeli falvakban, kisvárosokban a szokás a következőképpen zajlott le: A lányok és az asszonyok hamvazószerdán a férfiak patkolása viszonzásául (a patkolás különösen a bihari hegyekbeli szlovákoknál élt, ez is az ide fűződő szálakat jelzi), a férfiakat megborotválták. Kisebb csoportokat alkottak - mint egyébként a patkoló férfiak is -, hogy minden utcára jusson egy-egy csapatuk. A csoportból az egyik résztvevő jégdarabokkal teli vödröt vitt, amelyeket szappanként használtak. A többiek pedig borotva gyanánt fadarabokat, forgácsokat tartottak a kezükben. A házba betérve a keresett férfit, házigazdát székre ültették, az egyik asszony a jéggel beszappanozta, addig simogatta vele, míg el nem olvadt. A többiek borotválták. Ha a férfi meg akart szökni, botjukkal a fejére ütöttek. Ezért a férfiak számára kifizetődőbb volt a türelmes beletörődés. A gazda felesége előre előkészítette a forró pálinkát, s megkínálta vele az asszonyokat s a lányokat. Este minden asszony összejött abban a házban, ahol fonni szoktak. Mindegyik hozott magával pálinkát, s ittak, mulatóztak. 13 A szepesi és sárosi lemkék falvaiban szintén hasonlók a szokáseljárások. Olsavice faluban házaknál jöttek össze férfiak, nők, együtt ittak, tréfálkoztak. A férfiak megpatkolták az asszonyokat, ők pedig faborotvákkal megborotválták őket. Zavudce faluban a férfiak patkolták a nőket. A sárosi Ganigivceben ún. dobálással (po bubnovanja) jártak az asszonyok. Azokkal a tepsikkel zörögtek, amelyeken sütötték a pászka kalácsot, s kőrútjukon tojást, szalonnát, zabot gyűjtöttek, amelyet eladtak, s érte pálinkát vettek. A szombattól hamvazószerdáig tartó ötnapos farsangi táncon a jó kenderért táncoltak. 11 Manga J., 1974. 19. 12 Gunda B., 1989. 143. 13 Horváthová, E. 1986. 149.; Smajda, M. 1992. 301-302.
