Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Krupa András: Az észak-magyarországi szlovákok asszonyfarsangja (Egy népszokás intra- és interetnikus vonásai)

Jávor Katalin hangsúlyozva a szélesebb értelemben vett szokás európai jellegét, az általa idézett példák alapján elsősorban közvetlen morva-német hatást feltételez, kivált azáltal, hogy a mátraalmási nyelvjárási és névtani, onomasztikai kutatások ezt támasztják alá.

4 Gyökereit az ókori görög-római mitológiai hagyományokig vezeti vissza, bár az antik kapcsolatot Gunda Béla szerint többen kétségbe vonják.

5 Jávor német, porosz, cseh, morva összehasonlító példái kivétel nélkül csak az asszonyok zártkörű, férfi nélküli mulatságáról, illetve a morva, hazai szlovák lakodalmakon korábban népszerű férfi-borotváló játékról szólnak. Jávor is rámutat arra, hogy a szóban forgó borotválással összekötött farsangi asszonymulatság csak szűkebb területen élt, illetve található.

6 Gunda a borotválást nem tekinti a szokás lényegének, hanem az asszonyok által szerzett adományból szervezett mulatságot, amelyben kifejezik a nők általános alárendelésével szembeni ideiglenes felszabadulásukat.

7 Jávor összehasonlító adatait gazdagon egészíti ki egyrészt a magyar asszonyok farsangvégi pincemulatságaival, a hazai sokác és bunyevác pinceszeri, illetve férfi nélküli báljaival, a baranyai német asszonyok táncos ivóvasárnapjával s több hasonló, némely esetben a 17-18. századból származó ismert francia, portugál, spanyol, izlandi összehasonlító adattal, melyek mindegyike ugyancsak az asszonyok farsangi (cseheknél a lakodalom táján is lezajló) szabad italozó, táncos szórakozásának valamelyik variánsát tartalmazzák. Az általa idézett román, ukrán, orosz és észt példák közelebb állnak a hazai szlovák asszonyok zártkörű, borotválással is egybekötött mulatságához annyiban, hogy az utcán megjelenő férfiak szenvedő alanyai, kárvallottjai az asszonyi menetnek. Dobrudzsán Szent Jánoskor az asszonyok végigmentek a falun, az utcára merészkedett férfiakat elkapták, s megfizettették. Az ukránoknál és az oroszoknál Tamás hetében (húsvétot követő első hét) az italozó, éneklő nők szintén elfogták a férfiakat, s csak a fizetség ellenében szabadulhattak meg, sőt, egyes helyeken a nadrágot is leszakították róluk. Az ortodox vallású észtek a nagyböjt előtti héten, pünkösdkor vagy az aratás után tartanak asszonymulatságot, melyen álruhában az utcán „rendetlenkedtek, a férfiakat háborgatták". Gunda is közöl néhány morva és német példát a lakodalmi borotválásról.

8 Mind Jávor, mind Gunda összehasonlító adatai alapján megállapítható, hogy a farsangi asszonymulatság egyrészt történetileg az antik, illetve germán hagyományig nyúlhat vissza, másrészt, hogy Európa-szerte elterjedt szokásról volt szó az utóbbi évszázadokban. Az a 15. századból származó, s Temesvári Pelbárt által rögzített farasangi leírás, mely szerint a magyarok körében már ekkor megvolt az a szokás, hogy a mulatozó asszonyok férfiruhába öltöztek,

9 a hazai szlovákjainknál kivált a délkelet-alföldi régióban a farsangi felvonulás, kószálás meglétéig általános jelenség volt: a nők férfi-, a férfiak női ruhában kószáltak az utcán, illetve megjelentek este a fonóban is. Gunda az asszonymulatság egyik sajátos megnyilvánulásaként említi, hogy a farsangi táncon a szlovákiai asszonyok kender- és len-serkentő táncokat lejtettek.

10 Mint fentebb szóltunk róla, különösen a pilisi-vértesi-gerecsei szlovákoknál - a farsangi táncmulatság meghatározott napján (főként húshagyó kedden) volt az asszonyoknak ez a termékenységvarázsló tánca, s ezt az adatközlők külön is kiemelték, tehát 4 Jávor K., 1969. 266., 289-291. 5 Gunda B., 1989. 142. 6 Jávor K., 1969. 289-291. 7 Gunda B.. 1989. 134., 142. 8 Gunda B., 1989. 140. 9 Idézi: Dömötör T., 1983.80-83. 10 Gunda B., 1989. 141.