Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Sz. Dévai Judit: Az interetnikus viszonyok tükröződése szlovákiai magyar fiatalok tudatában

gukat, amelyben élnek."

7 Ezt alátámasztják az arra adott válaszok is: mit jelent számukra (a felmérés idején még fennálló) Csehszlovákia. Csaknem kétharmaduk mint a hazát, szülőföldet, otthont jellemezte, eltérő érzelmi hozzáállásokkal: „szülőhazám - ide kötnek a barátok, a rokonok, a család, az emlékek"; „hazám, ahol élek és ahol nagyon jól érzem magam"; „hazámnak így még nem egészen érzem, de Felvidéket igen"; „szűkebben hazám (gondolj Nagy-Magyarországra)"; „a hazámnak kell tekintenem, mivel itt születtem"; „itt kell élni - otthon"; „hazám, ahol születtem, és ahol szeretném békében, egyenjogúságban, demokráciában leélni az életem". Negyed részük az érzelmekkel nem terhelt „lakóhely" minősítést adta: „az az állam, ahol születtem, és napjainkban is élek (kisebbségben)"; „hely, ahol élek - nincs különösebb kötődés"; „ebben az országban élek, ezért kötelességem megtanulni nyelvét és megismerni kultúráját, irodalmát". A kisebbségben élőket gyakran éri az a vád, hogy nem eléggé jó „patrióták", hogy nem érzik eléggé hazájuknak a közösség területét. Esetünkben ez arra az 5 diákra érvényes, akik válasza a pozitív és negatív viszonyt, semleges álláspontot egyaránt felvonultató utódállam - ország cím alá volt vonható: „állam, ahol élek és ahol dolgozni fogok", „az a művileg megteremtett állam, amely Magyarország nagy részét bekebelezte", „egy utódállam, az állampolgárságon kívül semmit nem jelent". A fentiek azon tanulókhoz kötődnek, akik az előző kérdésekben is a többségi nemzettel szembeni elutasító álláspontot képviselték. 4.4. Nemzetiségi tudat A nemzeti azonosságtudat érzelmi összetevője a legkvalifikáltabb családok gyermekeinél az erőteljesebb, sőt, néhány kérdésnél ez a legképzetlenebb rétegekéiről is elmondható. Az asszimiláció hatása, a nemzeti hovatartozás-semleges álláspont leginkább a középrétegek gyermekeinek válaszaiból tükröződik. Úgy tűnik, a többségbe való beolvadás leginkább őket veszélyezteti, hiszen csak kisebb hányadukat jellemzi, hogy a saját érdekeiken túlmenően a hosszú távú kollektív célokat is meghatározóként élik át. A magyar és a szlovák nemzetiségkülönbségét elsősorban az eltérő nyelvben vélték fölfedezni szinte mindannyian, s ugyancsak jelentős a kultúra különbözőségére szavazók több, mint kétharmados aránya. Az eltérő népviseletet, szokásokat csaknem egyharmaduk tartotta fontosnak kiemelni, míg a nemzeti tudatot közel negyedrészük említette. A belső tulajdonságokra mindössze 4 diák, a külső fizikai jellemzőkre egy gimnazista szavazott. Az integráció fokára következtethetünk az arra adott válaszokból: a megkérdezett párválasztásakor szempont lesz-e, hogy leendő társa magyar legyen. A legkevesebben (10 fő) azok voltak, akik feltétlenül ragaszkodnak a saját etnikumbeli párhoz - a szellemi elit gyermekeit zömmel itt találjuk. Arra, hogy lehetőleg magyar legyen a társa, a diákok csaknem fele szavazott, a többiek számára ez közömbös. Amennyiben szlovák lenne a házastársuk, s megtanulna magyarul, ez négyötödük számára érzelmileg fontos lenne. Nemzeti Önbesorolásuk alapja szinte minden esetben a magyarsághoz tartozás :m\ndöszsze l-l diák akadt, aki szlovák nemzetiségű magyar anyanyelvűnek érzi magát, illetve a nemzetnél tágabb vonatkoztatási keretet jelölt meg. 4.5. Az anyanemzethez fűződő kapcsolatok Magyarországhoz szoros szálak fűzik őket: mindannyian jártak már anyaországukban. Csaknem háromnegyedüket családi kötelékek is idekapcsolják, míg a többiek csak üdülés, vásárlás, szórakozás céljából utaztak ide. Egyharmaduk véli úgy, hogy egyértelműen magyarnak, csaknem kétharmaduk, hogy szlovákiai magyarnak sorolták be őket az 7 Zelová, Alena: A nemzeti kisebbségek identitása Szlovákiában. Regio, II. 1. (1991) 61.