Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Sz. Dévai Judit: Az interetnikus viszonyok tükröződése szlovákiai magyar fiatalok tudatában

4. Az empirikus vizsgálat Arról, hogy az elsődleges szocializációs keretek hatására a nemzeti azonosulás milyen fokú, egy empirikus vizsgálat adott képet. A végzős diákok mintegy fele: 59 tanuló töltötte ki azt a 94 kérdést felölelő kérdőívet, melyet egyrészt az egykori Állami Gorkij Könyvtár (ma: Országos Idegennyelvű Könyvtár) nemzetiségi kutatócsoportjának, másrészt az Országos Széchényi Könyvtár Magyarságkutató Intézetének (ma: Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézete) kérdőíve felhasználásával és esetenkénti módosításával állítottam össze.

6 Mivel azonos korú és előképzettségű alanyokról van szó, a különböző válaszok megoszlását a szülők iskolai végzettségével, foglalkozásával és az állandó lakóhelyével vetettem össze. Az adatok kiértékelése arra volt elegendő, hogy bizonyos irányultságokat mutasson, nem csupán a révkomáromi, hanem a magyar többségű szlovákiai magyar települések diákjaira nézve is. A kérdések hat nagyobb témakört öleltek föl. Szeretném ezeket, illetve a válaszokból leszűrt tapasztalatokat röviden ismertetni, s külön kiemelni azokat a kérdéseket, amelyek a megkérdezettek interetnikus viszonyaira utaltak. 4.1. Diglosszia - bilingvizmus Mivel a szocializációért felelős szűkebb és tágabb környezet domináns nyelve a magyar, a gimnazisták kétnyelvűsége a mindennapi gyakorlatban csekély szerephez jutbeleértve azt is, hogy az itt élő szlovákság általában beszéli a helyben többséget alkotó nemzetiség nyelvét. A szlovák nyelv elsajátítása túlnyomórészt a 6 éves kor utánra tehető, s az önminősítés szerint - a döntő többség esetében - legfeljebb közepes színvonalú nyelvismeretet eredményez. Egyetlen diák akadt, aki egyformán jól beszéli a két nyelvet, viszont egyharmaduk vallotta azt, hogy hol ritkábban, hol gyakrabban, de keveri a szlovák kifejezéseket és a magyar szót. Az így válaszolók között a mintabeli arányukat meghaladó mértékben kaptak helyet a Komáromban lakó, illetve a diplomás szülők gyermekei. A romló szintű anyanyelvhasználat - úgy tűnik - a falvaknál kevertebb anyanyelvű városi közeg velejárója. Az, hogy az adatok szerint a legképzettebb hátterűek keverik a leginkább a két nyelv kifejezéseit, talán annak is a mutatója, hogy bennük inkább tudatosul ez a folyamat, amit az alacsonyabb végzettségűek esetleg észre sem vesznek. Négyötödük ismer a környezetében olyan személyt, aki nem beszél szlovákul - sokan idősebb családtagjaikra (nagyszülők, rokonok, édesanya) utaltak. Abban az esetben, ha egy szlovák is van a társaságban, egyharmaduk továbbra is a magyart használja, negyedrészük pedig csak a szlováknak fordít - itt többen utaltak a kölcsönös nyelvismeretre. A partnerükkel való kommunikációs nyelv döntően a magyar. 4.2. Az anyanyelvű oktatás helyzete, megítélése Anyanyelvű oktatásukat minden iskolatípusban szűkösnek minősítik: a kizárólag nmgyar környezetű képzést kétharmaduk szorgalmazta. A többiek a szlovákokkal közös oktatást tartják előnyösnek, illetve közömbös a kérdés számukra. Mindannyian magyar tannyelvű általános iskolából érkeztek, s ezt a tényt kétharmaduk előnyként minősítette a középiskolai tanulmányaival kapcsolatosan. Saját iskolájukat - csekély kivétellel - ki6 Székely András Bertalan-Joó Rudolf: Anyanyelv és közösségi tudat a nemzetiségi középiskolákban. Művelődéskutató Intézet, Állami Gorkij Könyvtár, Budapest, 1986. 196. Felmérésemben még az alábbi tanulmány alapjául szolgáló kérdőív néhány kérdése is helyet kapott: Barabás Béla-Kovács Éva-Molnár Imre: Vizsgálódások a határon túli magyarság körében. A szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák diákjainak nemzeti azonosságtudatáról. Regio I., 3. (1990), 191-218.