Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Sz. Dévai Judit: Az interetnikus viszonyok tükröződése szlovákiai magyar fiatalok tudatában
térteimé az államalkotó nemzet iskoláinak tantervében nem kap helyet, s az anyanemzet és a nemzeti kisebbség történelmét is tudatosan kiiktatják a nemzeti kisebbségek látóköréből. A tankönyvek átideologizált szemléletére mi sem jellemzőbb, minthogy a szerzők szerint az 1868-ban alapított Altalános Munkásegylet fordul - magyar részről - először pozitívan a nemzetiségek felé. Úgy vélik, Frankel Leó az egyedüli „szeplőtelen" magyar történelmi személyiség históriánkban, sőt, fotót is egyedül róla közölnek. A megfogalmazások alapján nem találunk a csekély számú anyanemzeti személy között egyértelműen pozitív, követendő személyiségeket - leszámítva az államalapító Gézát és Istvánt. Bár nincsen többféle, például szlovák vagy magyar módon interpretálható történelem, a szubjektív historizálás, a múltnak a későbbi események alapján való átértékelése mutatható ki a forrásokból. A könyvek tárgyilagos szövegrészei kizárólag gazdaságtörténeti tényekre vonatkoznak, s igen kevés az olyan megállapítás, amely egybeesik a magyar históriai irodalomban megfogalmazottakkal. A szlovák nemzeti történetírás ma is nagyon sok ponton homlokegyenest ellentétes színezésű képet fest ugyanarról a közös történelemről. Mivel históriánk ilyetén felfogásából hiányzik a közös sorstudat, így a tárgy tanítása is a sajnálatos manipulációk, kisajátító törekvések jegyében zajlik. Ez sok mindent szolgálhat, de legkevésbé a reális nemzeti önismeretet. b) Magyar irodalom - vagy valami más? 5 A nemzeti hovatartozást megerősítő tényező - optimális esetben - az az anyanyelvi irodalmi tananyag is, amelyet az oktatásügy illetékesei „szűrnek ki" az adott literatúrából. A kutatás részeként összegeztem, hogy 1965-90 között a magyar nyelv és irodalom tantárgyból milyen érettségi tételek szerepeltek. Tegyük hozzá: a feladatok tematikus csoportosítása akkor lenne objektíve bírálható, ha módunk lenne a magyarországi és a többségi szlovák irodalmi vizsgatémákkal való összevetésre. Mivel az összehasonlítás hiányzik, a minősítések alapja az a - mai szemmel magától értetődő - követelmény lehetett, miszerint egy magyar irodalmi tétel velejárója az egyetemes magyar és a „szépírói" vonatkozás. Hogy ez korántsem volt így, bizonyítják a számadatok. A tételek nagy hányada olyan, a literatúrától többnyire független, átpolitizált kérdésköröket ölelt föl, amelyeknek egyetlen funkciója a szocialista ideológiából következő „törvényszerűségek" leírása. Ez magában foglalta történelmi események és világpolitikai folyamatok (kommunizmus és antikommunizmus, NOSZF, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a CSKP megalakulása stb.) méltatását, a szocialista országok együttműködésének, a termelő munka és a népgazdaság aktuális kérdéseinek taglalását egyaránt. Ez a témacsokor sem irodalmi, sem magyar vonatkozással nem bírt. A további tételeket az alábbi kategóriákba lehetett sorolni: marxista világnézet (21 alkalom), kultúra (9), közösségi értékek (17), egyéni emberi értékek (7), társadalmi rétegek és tudatformájuk (12), sorsközösség (6), „magyar irodalom önmagáért" (3). A vizsgafeladatok csaknem fele, a 104-ből 49 (47%) kizárólag ideológiai célzatú, s ezeknek sem az irodalomhoz, sem a magyarsághoz nincsen még halvány közük sem. Az oktatási gyakorlat - a pártállam meghosszabbított karjaként - a magyartanítást is az agitációs propaganda eszközévé alacsonyította. Ennek köszönhetően a témák felének a műfaja politikai vezetőktől (Husáktól, Brezsnyevtől, Gorbacsovtól és másoktól) vett idézetek fölötti elmélkedés, fejtegetés, kongresszusi állásfoglalásokat taglaló beszámoló, az ifjúsági lapba írt újságcikk, előadás, SZISZ (Szocialista Ifjúsági Szövetség)- vezetőségi ünnepi beszéd. 5 Részletesen ld. Sz. Dévai Judit: Sötétszoba-effektus és anyanyelvi irodalom. (Szlovákiai magyar érettségi tételek 1964-1990 között). Világszövetség, I., 4. (1992. szeptember 15.), 14.
