Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Dobrossy István: Határok - kapcsolatok (A szlovák-magyar lakosságcsere történetéhez)

HATÁROK - KAPCSOLATOK (A szlovák-magyar lakosságcsere történetéhez) DOBROSSY ISTVÁN A 20. század népeinek egymás mellett élését régiónkban meghatározó három történeti eseménysor, illetve dátum, nevezetesen: 1918-1920, tehát a monarchia felbomlása és a trianoni határok megvonása; 1938. a Felvidék túlnyomó többségében magyarok lakta járásainak, megyerészeinek visszacsatolása, valamint 1945-1948, a második világháború után kialakított új államhatárok, s az azt követő szlovák-magyar lakosságcsere kapcsán egy különleges intézményrendszer szinte hiánytalanul megmaradt dokumentumai alapján kívánok néhány olyan gondolatot kifejteni, amelyek az interetnikus kutatások körébe sorolhatók. Századunk első felében az országhatárok változásait minden esetben követték a közigazgatási határok, beosztás változásai. Ez az éppen adott országhatáron belül, vagy túl egyaránt jellemző volt. A korábbi közigazgatási rendszert a Csehszlovák Köztársaság területén 1927 végétől, 1928 elejétől négy új, nagy egység váltotta fel. A Prága (Praha) központú Csehország, a Brünn (Brno) központú Morvaország és Szilézia, a Pozsony központú Szlovákia (Szlovenszkó) és az Ungvár központú Ruténföld részben megtartották, másrészt viszont megváltoztatták a korábbi járási, vagy járásoknak megfelelő egységek szerinti tagozódás, közigazgatás korábbi rendszerét. Ezen belül Szlovákia területén is változtak a járások határai. Ennek lett következménye, hogy 1938-ban 32 járást csatoltak vissza a volt anyaországhoz. Ezek 13 egykori magyar vármegyébe soroltattak be, illetve vissza.

1 1920-1938 között a trianoni határok követelte szükségnek megfelelően változott meg Borsod, Abaúj-Torna, Gömör-Kishont és Zemplén megyék járásainak száma, s egyegy járáson belül a települések száma is.

2 Ezek a változások nemcsak egy nagyobb régióban (a Felvidék és az Alföld kapcsolatában), hanem kényszerűségből az országhatárok között és a megyehatárokon belül is kiváltottak egy, a statisztikai felmérések által sem mindig érzékelhető, nyomon követhető mozgást, népesség-hullámzást. Ennek a mozgásnak (ha nagyobb időperiódusokat nézünk) mindig érzékelhető közvetlen társadalompolitikai vagy etnikai, esetleg mikrogazdasági okai voltak. Egy-egy nagyobb bánya vagy iparvállalat, feldolgozóüzem megszüntetése, vagy a földtulajdon jellegében bekövetkező változások (államosítás, kisajátítás) előidézője volt egy-egy vándorlási hullám elindulásának.

3 Az okokat „hozta" a történelem, a következményeket (a népességmozgást, migrációt, kitelepítést) pedig dokumentálta egy olyan szervezet is, amely a régió hét megyéjének ipari, kereskedelmi, bankéletét fogta át, s ez volt Miskolc székhellyel a Kereskedelmi és Iparkamara. 1 Mike Gyula: A visszacsatolt északi terület, Közigazgatás. Magyar Statisztikai Szemle, 1938. XVI. évf. 11-12. sz. 1012. 2 Hőgye István-Seresné Szegőfi Anna-Tóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén megye történeti helységnévtára, 1870-1983. Miskolc, 1983. V-XV. 3 Vö. Viga Gyula/Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990. 245-271.