Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Barna Gábor: Vallás - identitás - asszimiláció

A magyarul írni és olvasni nem tudó gyermekek számára a hitoktatásban is mind fontosabbá vált a szlovák nyelv használata. Az egyházi életbe történő állami beavatkozás olyan erős volt, hogy az állami egyházügyi hivatalok még a presbitériumok személyi összetételét is előírták: azaz az osztályharc jegyében megszabták, hogy a presbiterek között hány szegényparasztnak kell lenni. Mezőgazdasági munkacsúcsok idején (tavaszi vetés, aratás, őszi betakarítás, kukoricakapálás stb.) nem volt szabad vasárnap „munkaidőben" istentiszteletet tartani, minden erőt a begyűjtésre, a betakarításra kellett koncentrálni. (Az 1950-60as években pl. a reformáció emlékünnepén úrvacsorát is csak esti istentiszteleten lehetett osztani.) Ennek hatására a református gyülekezetek belső kohéziója fellazult, a vallásgyakorlásban előbb generációs, majd nemzetiségi ellentétek jelentkeztek. A fiatalabb korosztályok számára a vallás orientáló szerepe és közösségszervező ereje meggyengült. Abban a maradi öregek és a reakciós magyarok vallását és egyházát látták. A vallásukat még gyakorló, szlovák iskolázottságú fiatalok pedig a szlovák nyelvű istentiszteleteket látogatják. Petőszinyén és Beszterben már csak szlovák istentisztelet van, Magyarbődön és Györkén még felváltva magyar és szlovák. A felnövekvő generáció azonban egyéb liturgikus alkalmak esetén egyre inkább, mára kizárólagosan a szlovák nyelvű szertartást kéri: esküvőn, keresztelőn és konfirmációkor. A temetés és a sírjelek nyelve marad legtovább magyar, ezzel is jelezve, hogy napjainkban épp a magyar nyelvű idősebb korosztályok halnak ki. Bár ma már a szlovák munkatársak, a szaporodó „szlovák rokonság" miatt a temetési szertartások egy része szlovák nyelvű. A hitoktatás azonban mára mindegyik településen csak szlovák nyelven folyik. Ez azt mutatja, hogy a nyelvváltás a generációk között lényegében már megtörtént. Az 1990 után Csehszlovákiában, majd az önálló Szlovákiában bekövetkező szabadabb társadalmi helyzet már ezt a keretet erősíti. Bár a kommunizmus évtizedei alatt a vallásgyakorlók száma itt is lecsökkent - ma kb. 10% jár templomba Magyarbődön - a generációváltás miatt ők egyre inkább a szlovák nyelvű istentiszteleteket részesítik előnyben. Az 199l-es népszámlálás szerint Magyarbődön 1005 szlovák és 59 magyar lakosból 553 személyt szlovák evangélikusnak jeleznek. (Református nem szerepel a statisztikában.) Nyilván ők a kálvinista reformátusok a faluban. Mellettük kevés számú római katolikust és Jehova tanúit említhetünk. Ez utóbbiaknak imaházuk és „papjuk" van. A református egyházi presbitérium tanácskozási nyelve máig magyar. Ebben még generációs okokat láthatunk: a presbiterek többsége az idősebb férfi korosztályt képviseli. Az elmúlt évtizedekben a vallás orientáló szerepe általában is csökkent. A vallás általános presztízsének csökkenése miatt fellazultak a vallási endogámia keretei. A párválasztásban a vallási hovatartozás jelentősége csökkent. Nőtt a vegyes házasságok aránya. Ezt a nagy társadalmi mobilitás, s a migráció még tovább erősítette. A vegyes házasságok tovább csökkentik a magyar nyelv szerepét, de egyúttal a református egyházközség erejét is. A környéken a nem reformátusok általában szlovákok. Ha ők térnek át a házasságkötéskor a református egyházba, akkor gyarapítják a szlovák nyelvű reformátusok számát, ha pedig kedvükért tér át házastársuk a katolikus vagy a luteránus egyházba, akkor áttérésükkel a magyar nyelvet bizonyos fokon még használó református gyülekezeteket gyengítik. Addig, amíg a két világháború között a vizsgált falvakba beköltöző más vallású és szlovák nyelvű házastársak hamarosan elsajátították a magyar nyelvet, addig napjainkban a beköltöző idegenek miatt egyre több családban uralkodó lesz a szlovák nyelvhasználat. A vallási és nemzetiségi vegyes házasságok nagy száma a már évtizedek óta megválto-