Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Barna Gábor: Vallás - identitás - asszimiláció

zott házassági stratégiákat mutatja, amelynek célja a szlovákosodás, mértéke pedigazaszszimiláció erősségét jelzi. Több családban kevert nyelvhasználat van - generációs alapon. A települések közül Magyarbődnek, Györkének és Beszternek saját papja van, Petőszinyére pedig Beszterből jár a pap. Mindegyik pap magyar, magyar identitással, de kettőnek a családja házastársuk révén már kétnyelvű. Személyes példájuk tehát a fenti asszimilációs életstratégiát erősíti: gyermeküket már nem tanítják meg magyarul. Egyikük felesége orvos. Meghatározó szerepe a családon belül és kívül a foglalkozások társadalmi sűlyát, presztízsét is mutathatja. Ez pedig szintén példa értékű jelzés e közösségekben. Jóllehet személyes helyzetük ambivalens, magyar identitásuk mellett fontosabb a keresztény tanítás bármilyen nyelvű, esetünkben szlovák nyelvű terjesztése, mint a magyar nyelvűség ápolása. E példák a lelkészek szerepének fontosságát jelzik e folyamatokban. A községekben készített életrajzi interjúk során az a vélemény rajzolódott ki, hogy e települések szlovákosodási folyamata feltartóztathatatlan. Az idősebb generációk tagjai ezt a jövőképet fogalmazzák meg maguknak. Ok ezt veszteségként élik meg, hiszen tudják, hogy halálukkal véglegessé válik a nyelvváltás. Saját tapasztalataik alapján bizonyos kiutat a felekezeti iskolák visszaállításától, a magyar református egyháztól remélnek. Erre azonban jelenleg semmi esély sincs, a gondolatnak nincs támogatottsága Magyarbőd fiatal családjai körében. A bődi lelkész egyházi óvodát szeretne szervezni, amelyben az angol mellett a magyar is fakultatíve tanulható nyelv lenne. Az idősebb generációk a családjukban tapasztalható kétnyelvűséget, vagy mindinkább uralkodóvá váló szlovák nyelvűséget azonban elfogadják, ellene nem tesznek semmit. A 60 éven felüli generációk magyar iskolázottságúak, vallásukat nagyobb százalékban gyakorlók. Identitásukban a magyarság és a református vallás szorosan összekapcsolódik. A 40 és 60 év közöttiek közül sokan, még a református vallásukat vállalók is, már szlovák iskolázottságúak, a magyar történelemről, irodalomról kevesebb az ismeretük, magyarul írni és olvasni nem mindenki és nehezen tudnak. Ok jelentik a vallást őrző, de nyelvet váltó korosztályokat, bizonyos kevert identitástudattal. Közülük többen még több-kevesebb osztályt magyar iskolában végeztek. A fiatalabbak számára azonban már e folyamat vagy közömbös, vagy pedig éppen a szlovákosodás jelenti a pozitív jövőképet. Különösen ma, az önállóságát elnyert Szlovákiában. Etnikus identitásuk szlovák, kisebb bizonytalansággal, amely éppen szüleik és nagyszüleik magyar nyelvhasználata és esetleges magyar református öntudata miatt jelentkezhet. Ám éppen ez erősíti fel alkalmazkodási/asszimilációs törekvéseiket. Ebben az új identitás szerkezetében azonban a vallásnak már nem, vagy alig jut szerepe. A mai szlovákiai politikai életben a magyar politikai pártok közül Magyarbődön pl. a Magyar Polgári Párt van jelen, ennek van néhány tagja, s számarányuknál nagyobb a súlya. Az első szabad bíróválasztáskor még az általuk is támogatott jelölt győzött, ám 1994-ben már nem. Ez nyilván gyengíti falun belüli pozíciójukat. A vallás amúgy sem lényeges része az MPP ideológiájának, lévén liberális párt - jóllehet helyi vezetője református presbiter is. A társadalmi és a gazdasági élet modernizációja, a technikai civilizáció fokozatos térhódítása azt eredményezte, hogy a hagyományos kultúrának, vagy egyes elemeinek semmilyen szerepe sincs a sajátos helyi identitás kialakításában és megőrzésében. Főleg a magyar nyelvű szóbeli kultúra műfajai, a mesék, a dalok tűnnek cl gyorsan, a szokások és a szokásokat éltető közösségi keretek pedig rég átalakultak. Az 1950-es években megszervezett hagyományápoló csoportokat, a CSEMADOK-ot pedig az 1960-as években felső nyomásra megszüntették. Ugyanezekben az években azonban előfordult, hogy a la-