Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában

Végezetül még egy adatsor az elmondottak alátámasztására: a belényesi járásban a román birtokok eszközellátottsága kedvezőbb volt a magyarokénál: a múlt század végén az előbbieken átlagosan kb. 10 és fél kataszteri holdra jutott egy gazdasági eszköz, a magyar birtokokon viszont csak kb. 28 holdra.

11 Ezek után nézzük, hogy a paraszü (100 hold alatti) birtokok, a különböző etnikumú falvak tanulmányozására milyen lehetőségeink vannak. Mert hiszen - ahogyan utaltunk rá - a kisparaszti gazdaságok számának abszolút dominanciája jellemző Erdélyben, a belényesi járásban is, ráadásul az ismert örökösödési rendszer, illetve annak következtében, hogy mind több birtokrész került a román parasztság tulajdonába, a földek aprózódása itt sokkal erőteljesebb volt a dualizmus évtizedeiben, mint a királyi Magyarország egyéb területein. (Ez a folyamat Trianon után, részben az 1921-es román földreform következtében, tovább fokozódott, így az 1920-as évek elején az átlagos birtoknagyság - egész Erdélyt tekintve - alig haladta meg az 5 kataszteri holdat.

12

) A századfordulótól rendelkezésre álló statisztikák alapján a vármegyékben pontosabban is láthatjuk a különböző etnikumú parasztság földbirtok szerinti tagolódását. Biharban, Nagyvárad nélkül 1910-ben az 50-100 kataszteri holdas birtokosok (bérlők) 79,8%-a (1125 fő) volt magyar, s csak 17,7%-a (250 fő) román. A 10 és 50 hold közötti birtokok megoszlása kiegyenlítettebb (50,8%-uk, 14 736 birtok volt magyar és 48,0%-uk, 13 919 birtok román kézen), az ennél kisebb birtokkategóriákban viszont már nagy román túlsúly jellemző. Az 5-10 holdas kisbirtokosok (kisbérlők) 66,8%-a (21 795 fő) volt román és 31,6%-a (10 312 fő) magyar etnikumú, az 5 hold alatti törpebirtokokon pedig 68,6%(!) (28 864 fő), illetve 30,3% (12 726 fő) az arány a románság javára.

13 Látjuk tehát, hogy a mind kisebb birtokkategóriákban egyre nagyobb a román etnikum számaránya,

14 ami azt jelenti, hogy Bihar vármegyében a magyar parasztság birtokstruktúrája lényegesen kedvezőbb volt, jobb feltételeket biztosított a mezőgazdasági árutermelés kibontakoztatása számára, míg a román gazdaságok döntő többségének erre nem volt esélye. A további két mezőgazdasági kategóriában lényegesen magasabb a magyar etnikum számaránya: a gazdasági cselédek között 59,5% (10 513 fő), s a statisztikákban külön szereplő mezőgazdasági munkások között 56,1% (32 405 fő). Arománságnál ugyanez az arány: 39,5% (6974 fő), illetve 42,4% (24 520 fő).

15 Ez azt jelzi, hogy a gazdaságokban cselédként is, illetve bérmunkásként is (pl. idénymunkákkor) szívesebben alkalmazták a magyar etnikumú munkaerőt, ami emellett összefüggésben lehet a nagyobb birtokkategóriákra jellemző etnikai arányokkal. Az 1910-es népszámlálás községsoros adatai csak a 100 hold feletti, a 10-100 és a 10 hold alatti birtokosokat (vagy bérlőket), illetve a mezőgazdasági cselédeket és mun11 Uo. A rendelkezésre álló további gazdacímtlrakból a változásokat is nyomon követhetjük, illetve a kataszteri tiszta jövedelmek egybevetésére is lehetőség nyílik. (Pl. Magyarország földbirtokosai. Kiadta: Bellusi Baross Károly Bp. 1893., Magyarországi gazdacímtár. Szerk.: Rubinek Gyula Bp. 1911.) Újra hangsúlyoznunk kell, hogy következtetéseinket ezúttal csak néhány, szűk területet felölelő gazdaság statisztikai adatai alapján tettük, amivel inkább csak jelezni kívántuk a román és a magyar nagygazdaságok, illetve középbirtokok összevetésének lehetséges módját. 12 KöpecziB., 1988

1 1738. 13 M. S. K. 56. k. adatai alapján, a kereső népességet tekintve. (Ez a kimutatás kiterjed a foglalkozási főcsoportok, az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatottak etnikai tagolására is, amiből a román és a mayar népesség polgárosultsági szintjére is következtetni lehet.) 14 Vő. az 5. sz. jegyzettel. 15 M. S. K. 56. k. adatai alapján, a kereső népességgel számolva.