Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában
Mindezek illusztrálására most csak a belényesi járás 100. holdnál nagyobb román és magyar gazdaságait vetjük össze. (1895-ben a járás 66 településén, a nagyváradi görög katolikus püspökség és a római katolikus káptalan birtokait nem számítva, 9 a 100 holdnál nagyobb birtokok száma, ebből egy 1000 holdon felüli, amelyek nagysága összesen kb. 3750 kataszteri hold, ami a járás megművelt területének kb. 6%-a. A 9 gazdaság közül 2 volt román kézen, egy takarékpénztári igazgató [195 hold] és egy ügyvéd [269 hold] tulajdonában. 8 ) Az 1890-es évek közepén a magyar birtokok szórtabban, több község határában feküdtek, mint a román gazdaságok, ami az utóbbiak számára kedvezőbb feltételeket jelentett a földek jobb kihasználása, az intenziválódás különböző elemeinek megvalósulása vagy az eszközhasználat terén is. A birtokok művelési ágankénti megoszlása is lényeges különbségeket mutat. A román kézben lévő 100 holdnál nagyobb gazdaságok csaknem 76%-án szántótermelés folyt, s csak 3,4%-uk volt erdő, ezzel szemben a magyar nagybirtokoknak alig több mint 28%-a volt szántóföld, s 52%-uk erdő. 9 Ebben a járásban tehát a román birtokokon jobb lehetőség adódott a mezőgazdasági árutermelés kialakítására és fejlesztésére is, míg a magyar gazdaságokban a szántóföldek bővítése alig haladt előre. (Erdélyben egyébként sokkal kisebb mértékben és lassabban zajlott a műveletlen területek művelés alá vonása, vagyis a dualizmus kori mezőgazdaságfejlődés jól ismert extenzív útja.) A szőlő- és a kertművelés a vizsgált járásban mindkét etnikumnál periférikus maradt, s a legelők és a rétek együttes aránya sem különbözött számottevően a román és a magyar birtokokon (17,2 és 16,5%). Ez utóbbi akkor válik különösen szembetűnővé, ha a gazdaságok állatállományát vizsgáljuk. Az előbbieken átlagosan 3,4 holdra jutott egy szarvasmarha, 77 holdra egy ló és 17 holdra egy sertés. A magyar birtokokon ugyanezek az arányok: 12, 149 és 13 hold. 10 Ez azt jelzi, hogy a román gazdaságokban az állattartás relatív súlya lényegesen magasabb, az állomány szerkezeti összetételében viszont nincs lényeges különbség. Mindkét etnikumnál a szarvasmarhatartás dominál, bár a 100 holdnál nagyobb román birtokokon már sokkal nagyobb a jelentősége, miként a lótartásé is, míg a magyar gazdaságokban a sertéshizlalás játszik fontosabb szerepet. A román állatállomány összetétele tehát valamelyest kedvezőbb a századfordulós években (a külterjes tartást feltételező juhtenyésztés mindkét etnikumnál teljesen háttérbe szorult), s mindebből az következhet, azzal együtt, hogy a legeltethető területek arányában nincs számottevő különbség, hogy a román birtokokon a takarmánytermelésre való átállás előrehaladottabb volt, ami az ugarhasználatban, a vetésszerkezetben is fejlettebb formákat feltételez. Ezek alapján pedig arra következtethetünk, hogy a belterjesedés, a szabad gazdálkodás felé való átmenet terén a román nagyobb gazdaságok előrébb jártak, mint a magyar birtokok. 8 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. II. k. Gazdacímtár 1897. 332-333. Természetesen egy-egy nagyobb birtok több járás vagy megye területére is kiterjedhetett, mi most s a következőkben is csak a járásban fekvő birtokokat vizsgáljuk, az említett két egyházi birtok nélkül. (A görög katolikus püspökség csaknem 140 000 hold területtel, ebből kb. 119 000 hold erdő, rendelkezett 60 településen.) 9 Uo. Nyilvánvaló, hogy a szűkebb értelemben vett erdélyi megyékben járásokban egészen másfajta arányok lehetségesek, ezek feldolgozása után tehetünk bármiféle általánosítást. 10 Uo.
