Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Örsi Julianna: A magyarországi szlovákok családi viszonyai Pilisszentlászló adatai alapján

lakosságát. A lakosság-nyilvántartás szerint 1986-ban a település lakónak 10,98%-a Dombai, 8,9%-a Franyó, 6,45%-a Hornyák nevet viselt.

13 A település mai névanyaga áttekintése kapcsán egyből szembetűnik, hogy a mai falu lakosságának többségét a 18. században már jelenlevő családok utódai alkotják. Ezek leterheltségi foka különböző. Mivel a törzscsaládok száma eredetileg nem volt nagy, így a párválasztási lehetőség a közösségen belül igen szűk körű volt. A kedvezőtlen földrajzi környezet később sem vonzott nagyobb számban újabb telepeseket. így két lehetőség állt a falu előtt: 1. összeházasodik a szomszéd falvak népével és az exogámia lesz rá a jellemző, vagy 2. elsősorban a saját falubelijével házasodik (feladva a nemzetiségi és vagyoni különbségeket) és zárt közösséget (izolátumot) hoz létre. Pilisszentlászló betelepülésének körülményei még nem feltártak. Az összeírások arra engednek következtetni, hogy az első telepesek között magyar és szlovák nemzetiségű egyaránt előfordult. A szlovákokat a családnevük és a nyelvjárásuk alapján Nyugat-Szlovákiából származóknak tekinthetjük. Azt magától érthetőnek találjuk, hogy a pálosok római katolikus vallásúakat telepítettek a szolgálatukra. A szomszédos települések többsége is katolikus, etnikumra nézve magyar, német és szlovák is van közöttük. Családnévanyaguk azonban még a szlovákok esetében is erősen különbözik egymástól. Habár nyelvjárásilag, nemzetiségileg és vallás szempontjából is mutatnak hasonlóságot, de viszonylag kevés a falu határán kívül is előforduló azonos családnév. Ennek kezdetét szinte minden esetben meg tudjuk határozni egy exogám házassággal és nyomon tudjuk követni leszármazóikat. A 19. század közepén Trencsén megyeiek érkeznek Pilisszentlászlóra. Hupek (1867), Predesla (1872) Facskoból, Valent (1865) Thigonból, Vágbesztercéről, Kovacsik (1850) Dehopoleiből telepedik itt meg és alapít családot. A Gellen család (1887) Gömörszőllősről, a Bánóczy (1875) Vriczkóról, a Vrhovina (1860) Trsztennyából, a Skopal (1859), Janicsek (1843) Moráviából származik. Ezek a családok ugyancsak gyökeret vertek itt. Megemlíthetjük még a közelből a Skuta (1872) Piliscsév, a Trkala (1841) Pilisszántó, Majnek (1880), Genszki (1878) Pilisszentkereszt, Novoszedlák (1881) Izbég, Vlaszák (1868), a Simonek (1871) Kesztölc családokat, amelyek ugyancsak pilisszentlászlóiak lettek. Elvétve egy-egy magyar nevű fiatal neve is bekerül a falu házasságkötési anyakönyvébe, de nem tud itt meggyökeresedni. Ritkán jelennek meg német hangzású nevek is.

14 Arányában mégis ez utóbbiak alkotják a legtöbb exogám házasságot. A 20. században Budapest, majd Szentendre egyre erősödő vonzásával kell számolnunk. Ezek a települések elsősorban munkalehetőséget kínálnak a számukra, ami helyváltoztatással együtt járhat. A világháborúk emberáldozatai itt is csökkentették a lakosságszámot. Ugyancsak jelentős esemény volt az 1948-as lakosságcsere, amely a népmozgalmi adatok értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül. Ugyanis Pilisszentlászlót, mint szlovák falu népét sem hagyta érintetlenül ez az országok között megvalósított telepítési hullám. E globális áttekintés után nézzük meg, mit tudunk meg e falu népességéről az anyakönyvekből. 1771-től 1984-ig tekintettük át a keresztelési és a házasságkötési anyakönyveket. A folyamatok érzékeltetése végett a következő korszakokra bontva elemezzük az adatokat: I. 1771-1800, II. 1801-1850, III. 1851-1900, IV. 1901-1950, V. 1951-1984. 13 A statisztikát az alapján kaptuk, hogy minden bejegyzett házasságot felvittünk egy családi összesítőlapra. 14 Itt azt is figyelembe kell venni, hogy valószínűleg a más nemzetiségűek csak itt kötnek házasságot és ifjú feleségüket elviszik a saját falujukba.