Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Keszeg Vilmos: A román mitológia hatása a mezőségi magyar hiedelemrendszerre

semmit sem szabad kölcsönözni. Szigorú böjt esetén az állatokat is koplaltatják. Ha betegség miatt fordulnak a paphoz, a beteg ruhadarabjára, az állatok számára pedig lisztre, korpára olvas. A mise legerősebb formája az afuresenie, a kiátkozás, amely halálos kimenetelű. A baj okozójának jelentkezése után a mise, a böjt leállítható. Ha a károsult ennyivel nem elégszik meg, a károkozó megkárosul (állata pusztul el, háza ég le), megbetegszik, meghal. A román paphoz fordulás nem minősül felekezeti hűtlenségnek, a közösség részéről az egyén nem részesül megrovásban. Ezért utólag nem tartják titokban azt, hogy papnál jártak. Sőt, néha már az is hatásos, ha elhíresztelik, hogy szolgálatot fizetnek, s a károkozó a bűnhődéstől félve jelentkezik. A román pap hiedelemköre bővülőben van, a népi specialisták (javasasszony, boszorkány, gyógyító) hiedelemkörét fokozódó mértékben integrálja. Minthogy a hiedelemkör részletes elemzését elkészítettem (Keszeg, 1995.), itt mindössze néhány szöveget idézek. „Tudja, hogy jártam, most úgy tizen... Nem hazudak. Dogoztam a Porcelángyárbo 31 évig. Vót iparam, fél norma. Építettem itt fenn. Há sár vót az Ajtanyi utcán, nem vót járdo. Jövek a leányommal 11 órakko, a gyárból. Azt mondja, menjünk itt a temetőn, nehogy ne lássunk, belelépünk a vízbe. Hát mikor ott vagyunk a kanyarba éppeg, én nem figyeltem. A lányom azt mondja, édesapám, né egy magos ember. Modam, hallgass, ne beszélj hülyeségeket. - Nézd csak meg. Hát ő megfordult s efutatt le. Én megállottam, s nézem, ki lehet az. Há kérem szépen, ahogy én mentem, ő jött. De tudja, milyen cilinder kalapja vót? Magas vót, négy méter. Ilyen nadrágja vót, buggyos vót, vagy hogy mondják. Lefutattam a sarakig, menyek a léányomhaz, kötem a vejemet, mondám, gyere kelj fe. 0 nem men, azt mondja, nem men sehová. Aztán mentem én, a kutyák ugattak itt korán, mondám a feleségemnek, én reggé kelek fe korán. Korán, amíg nem járnok. Menyek, lássom, hogy kilyen nyom vót az. Tudja. Hát, kérem, miko jövek ott fe, megállok, ahol állott, nézem, mind a lónak a patájo. Érti. És innen az útbó ment egy sírig, s a sírnál ott a patanyom, ott már eltűnt. - Lyuk nem volt? - De igen, vót egy lyuk. Na mondám a felségemnek, látod. Vót a román pap. Itt. Nagyon rendes ember vót. Olyan rendes ember vót az az ember, úgy köszönt az utcán kérem mindenkinek. Temettünk egy szegény embert. Alig vótak vagy hárman. Mondom neki, domn párinte dragá, as, avea sä vä spui ceva necaz.

11 Na, azt mondja nekem, hai sä mérgem aici, sä nu ne audä nimeni.

12 Na, férelépünk, s mondám, uite, ce-am pätit si cum a fost. - Când a fost? - Zic cä vineri, la unspe si vo un sfcrt, douäzeci. - Na auzi, domnula dragä,

13 nekem van egy könyvem, azt mondja. Nekem van egy könyvem, elmeek s megnézem. Hány óra vót? Mondám. Pénteken éjjel vót, fél tizenkettő felé. Unde ai umblat?

14 Mondám, jöttem a gyárból a leányommal. - Ő is látto,? - Persze, hogy látto. A leányom vette észre. Na, azt mondja, mâine sau poimâine viu çix vä spui. 5 S jött a pap, oda haza hozzánk. Na, azt mondja, ai avut noroc, cä n-ai avut legäturä eu el si n-ai vorbit cu el, cä äla häl necurat a fost.

16 Azt mondja, ettől az órától eddig jár. 11 Lelkész úr, drága, el szeretném mondani egy bajomat. 12 Jöjjön, menjünk el innen, hogy ne hallja senki. 13 Nézze, hogy jártam s hogy volt. - Mikor volt? - Mondom, pénteken, tizenegy tizenötkor, húszkor. - Na hallja, drága uram. 14 Hol járt? 15 Holnap vagy holnapután jövök s megmondom. 16 Szerencséd volt, hogy nem volt kapcsolatod vele és nem beszéltél vele, mert az a tisztátalan volt.