Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Keszeg Vilmos: A román mitológia hatása a mezőségi magyar hiedelemrendszerre

- Akkor ez azt jelenti, hogy minden este jár? - Azt mondta, de la ora cutare, la ora cutare umblá.

17 - Hány évvel ezelőtt volt ez? - Vagy tizenhattal? (Torda)." „(A fta) Egész éjjel húzatt, hogy hal meg. Máma jöttem az orvostól, hónap kell menjek vissza. Mondta a doktor, hogy nehogy megpróbáljam, hogy a gyermek otthon meghaljon, miko látom, hogy rosszul van, menjek vissza. Éjjel, egész éjjel húzatt, nem aludt, olyan 6 hónapos volt. S menjünk vissza az orvoshaz. Azt mondja, hajnalba gyalog mentünk be Kékesig, azt mondja nekem a doktor, stie Dumnezo, ce sä mai fac eu el.

18 Má nem még tudja, mit csináljon. Akko mintha valaki mondta vóna. A bábaasszannak mondám onnan a faluból, Emma néni, mondám, tudja, hol lakok a román pap. - Igen, azt mondja, itt a sikátorba. - Nem jön, menjünk hozzájo? S elmentünk, tiszteles úr, de az magyarul is tudatt. Azt mondja, legyen hitünk, imádkozzunk. S na elkezdett olvasni neki, olvasatt, olvasati, imádkozatt azután magyarul is. A gyermek annyira sírt, hogy folyt a papról a víz. Azt mondja, ne aggodalmaskodjanak, ne izéljenek, hogy sír a gyermek, azér tud imádkozni, azt mondja. S azután elkezdett magyarul. Ha mi nem értjük, hogy mit imádkozatt románul, ő tud magyarul is. Imádkozatt magyarul is. S tiszteletes úr, ahogy kijöttem a paptól az útba, elaludt a gyermek. Addig nem aludt öt percet. Öt perc alvása nem vót. És kiértünk az útba, elaludt. Ez úgy vót, szombat délután olyan 4-5 órako. Azt mondta a román pap, sä vii si la bisericä. Da când vezi cä ies oamenii din bisericä.

19 Hogy ne... S avval a gyermek elaludt. Egész éjjel aludt, egész nap. Egész olyan tájig, amég vótam a papná vele. Addig meg se ébredett, tiszteletes úr. Na és elmentem a templomba. Amiko kijött, hogy olvasta a bibliát, hogy menjek oda elejibe. Akko a köntösit rátette a gyermekre, megsúgta, lássa, azt mondja, hogy használt, hogy imádkoztunk érte. De azé maradjunk benn a templomba utoljára, azt mondja. Maradjunk a templomba. Levetkeztettük, tiszteletes úr, purdéra. S olyan nir-rel,

20 olyan olajjal megkente a gyermeket a tetejitől a talpáig, a tenyerét mind-mind. És nem ébrendt fel a gyermek. És elmentem vissza a kórházba velle. Délután felébredett. Vígan. Semmi baja nem vót, tiszteletes úr. S hazajöttem vele. S meghattam a testvéremnek, Rozincának, hogy varrj an neki inget, me mikorra jövünk, meg lesz halva. Úgy volt." (Magyarborzás). „Én láttam egy ügyet, így lenne, nem így lenne. Éppeg erről beszélek. A sógorom vót ilyen brigádosféle, az igazgató úrt elhagyta a felesége. S annyira szerette az az aszszonyt, vót egy gyermeke is, eljött hozzánk. Pont találto édesanyám. Az édesanyám román asszony vót. S mondja, hogy jártom, hogy nem. Mondja édesanyám, tudja, mit mondák? Maga fizessen vagy három misét. Itt, ott, ott. A jó Isten hátha helyrehozza s elválosztja attól, akivel összepaktált. Úgy is tettünk. Pont én vótam az. Nekem adott ezer lejt a kezembe. Azt mondja, te János, mi csinálj, még van három hét, menj ahová édesanyád mondja. Elmentem Vermesre. Vót egy öreg pap Nagyfaluba, és egy Kenteikén. És azt mondta ez a vermesi, hogy egy kedd nap fogja csinálni a misét. Úgy beszélt, azoknak is. Na. Én kértem egy nyugtát, pecséttel, hogy mutassam meg, hogy mennyi pénzt adtam, az igazgató pénziből. 150 lej vót fejenként. Na megmaradt nekem 500 lej, me ekötettem 50-et. És miko mentem vissza az igazgató úrhoz, mutatom a nyugtákot, mondja, a pénz a 17 Ettől az órától attól az óráig jár. 18 Tudja a Jóisten, mit csináljak vele. 19 Jöjjön a templomba. De amikor látja, hogy az emberek jönnek ki a templomból. 20 szentelt olaj