Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

lamviláguk frissesége - hogy úgy mondjam: modernsége - lehetett a fő ok, a conditio sine qua non. Azután: nagy része lehetett az elterjedésben annak, hogy a régi Magyarország területén lakó népek együtt katonáskodtak. (...) Valószínűleg a falusi cigánymuzsikusok is elősegítették a terjesztését, éppúgy a magyar nyelvhatáron innen, mint túl. És végül a következő körülmény is közrejátszhatott: közismert dolog, hogy háború előtt és háború végeztéig nagyon sok szlovák mezőgazdasági munkás nyaranta az Alföldre szegődött summásnak. Nyilván ez is előmozdította a dallamok átvételét. Persze mindezeken az okokon kívül fel kell tételeznünk valamilyen prediszpozíciót, lelki rokonságot is egyrészt a magyar, másrészt a szlovák és rutén falvak népei közt." Bartók vizsgálatai szerint tehát a népzenei hatás kölcsönös; lehet közvetlen, de lehet közvetett is, mélysége vagy minősége szerint pedig „többféle módon történhetik: 1. mint nagyjából hű átvétel; 2. az átvett dallamokon lényegtelen változás mutatkozik, pl. bővülés vagy csonkulás, ami sokszor az átvett dallam eredeti szerkezetének nem értéséből származó torzulásnak számít; 3. az átvett dallamok lényegesen, az átvevő nép érzésének megfelelően megváltoznak; 4. csupán idegen szerkezetek, idegen ritmus-alakulatok stb. átvétele."

15 A német-magyar népzene feltűnő elkülönülésére 1937-ben Kodály Zoltán tért vissza, ezúttal valószínű magyarázatát is adva: „Különös ellenállást mutat a magyar néphagyomány német dallamokkal szemben. Ennek fő oka kétségtelenül a hangsúly és ritmusrendszer nagy ellentéte."

16 Úgy látszik azonban, hogy nincs szabály kivétel nélkül, illetőleg a kivételek is többfélék lehetnek, hiszen ugyancsak Kodály írta 1951-ben: „Idegen elem, mint a nyelv életében, vagy meghonosul, vagy idegen marad. Pl. az Ég a gyertyáról hiába mutatjuk ki, hogy idegen eredetű. Athasonult, beleolvadt a magyar dalok sorába, nem kelt idegen hatást. Ha ellenben a budapesti játszótereken A gazda rétre megy dallamát halljuk, messziről azt hisszük, hogy német gyermekek játszanak."

17 A fentiek tanulságául és azért, hogy ne keltsem az eredetiség látszatát olyan tételekkel, amelyeket mások már előttem illetékesen megfogalmaztak, még egyszer idézem Ortutay Gyulát, ezúttal A nemzeti és a nemzetközi kérdése a néprajzban című tanulmányából: „A paraszti kultúra őrzi a legrégibb, legősibb népi-nemzeti hagyományt, tehát a legjellegzetesebb nemzeti vonásokat is. Ugyanakkor a tények hosszú sora azt bizonyította, hogy kizárólagosan nemzetinek vélt paraszti művelődés milyen készségesen nyit ajtót szinte minden irányban a legkülönbözőbb nemzetközi áramlatoknak, a nemzetközi ráhatásoknak. Ezt is - a nemzeti és a nemzetközi szinte egymással szembefeszülő ellentétét csak dialektikus egységben érthetjük meg és foghatjuk fel." Egész tömören szólva: „...minden népköltészeti műfajban egyszerre kimutathatjuk a nemzeti karakter jegyeit is, a nemzetközi kapcsolatokat is". És végül egy figyelmeztetés azok számára, akiknek tudatlansága nemzeti büszkeségbe csap át: „Sokakban egy balladának, egy népmesének hallgatásakor, egy szép mázas korsó láttán a nacionalista gőg érzései támadnak fel, és egyáltalán (...) nem gondolnak arra, hogy milyen eltéphetetlen szálak kötnek össze bennünket éppen a balladákon, meséken keresztül a kelet-európai népek kultúrájával, parasztságainak életével."

18 15 Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje - Bartók Béla összegyűjtött írásai, I. Közreadja: Szőllősy András. Bp. 1966. 407-408, 413-417, 406. 16 Kodály Zoltán: A magyar népzene. A Magyarság Néprajza negyedik kötetéből. Bp. é. n. 45. 17 A Magyar Népzene Tára, I. Gyermekjátékok. Kodály Zoltán: Előszó. Bp. 1951. XV. 18 Ortutay Gyula: A nemzeti és nemzetközi kérdése a néprajzban (1957) - A nép művészete. Bp. 1981. 225,231,236.