Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Székely András Bertalan: Venczel József és a magyar-román társadalomtudományi kapcsolatok
lalkozása a csíkdánfalvi társadalomrajz. 16 Az itt nem részletezhető jelentőségű Hitelcsoport - amelynek Venczel vezető egyénisége volt - „társadalomtudományi alapvetésében előkelő helyet kaptak a saját hagyományok, az erdélyi magyar társadalomvizsgálati előzmények, s ezek folytatását igyekeztek összhangba hozni a monografikus eljárásokból átmenthető pozitívumokkal". 17 Venczel nem kritikátlanul viszonyult mesteréhez, egyes tételeit (pl. a szociológiai paralelizmus elvét) helyesen bírálta felül. 18 Mindamellett Gusti tudományos, etikai és politikai rendszerének hatása kimutatható az egész Venczeléletművön. Gáli Ernő mutat rá, hogy „a kölcsönösség, bizonyos szimmetria sem hiányzott a román monografísták és magyar követőik kapcsolatából, amely jellegzetes vonásaiban megfelelt a szellemi értékek demokratikus cseréje, a hiteles akkulturáció követelményeinek. Közös gyakorlati kutatómunka, tapasztalatcserék, tanulmányutak egészítették ki az eszmei hatásokat, amelyek sohasem akadályozták a befogadó közeg önálló, a maga egzisztenciális szükségleteit és hagyományait közvetítő fejlődését, tevékenységét. 19 Maga Gusti is nyomon követte a folyamatot. A bukaresti szociológiai monográfia módszere Magyarországon című jegyzetében nyugtázza, hogy „rendkívüli és váratlan visszhangra talált a román szociológiai monográfia módszere a kolozsvári egyetem magyar diákjai körében a bécsi döntés előtt és után, valamint a magyarországi szociológusok között". 20 A professzor állítását talán elég egy ténnyel alátámasztanunk: Venczel 1941-44 között vezette a mindmáig legkiterjedtebb komplex falukutatást a Szolnok-Doboka megyei Bálványosváralján, amely kinyilvánítottan a monográfia szempontjai szerint zajlott. Gusti és köre tisztában volt szociológiájuk tágabb érvényű, regionális funkciójával. F. Popu pl. megállapítja, hogy „Délkelet-Európa népei csak akkor tudják együttműködésre nyújtani egymásnak kezüket, ha a mindenki számára közös kutatási módszer által meghatározott kulturális egységre támaszkodnak, a fiatal nemzedék arra irányuló képességére, hogy kutassa és értékelje saját nemzetének szellemi és gazdasági értékeit, s megtalálja ezekben az értékekben a közös elemet". 22 A kívánalomnak román részről leginkább Anton Golopenpia tett eleget, aki magyar és német nyelvismerete birtokában széles körű nemzetközi szakmai kapcsolatokat tartott fenn s néhány komparatív szociológiai munkát is írt. Többek között megállapítja, hogy az államvezetésnek sokkal többet kellene tennie az országban élő kisebbségek felé való közeledés terén. 23 Gusti is leszögezi: „A nemzettudománynak tehát nyomon kell követnie a nemzet szellemi erejét, az élethez való viszonyulását, de ugyanilyen mértékben a szomszédos lelkületet is, a környező országokat s azok fejlődési szándékait, valamint az együttélő lakosságot, a kisebbséget, amelynek saját megvalósulási tendenciája, sajátos, a többségi nemzetével nem egyező küldetése lehet". 24 16 Venczel József: A magyar önismeret útja. (Erdélyi) Iskola 1936-37. 1-2. 36^6., 3-4. 181-188. 56. 327-335. 7-8. 458-462. \1 Balázsi, m. 205. 18 Venctel 1980. i. m. 139-140. 19 Gálli.m. 282-283. 20 Megjelent a Comentar la studiul „Stiinja si pedagógia naUunii" (Magyarázat „A nemzet tudománya" tanulmányhoz) című írás alfejezeteként. Sociologia româneasca 1942. 7-12. 21 Ld. erről Molter Péter. Falukutatás Bálványosváralján. Hitel 1940/41. 3-4. 285-306. és Imreh István: A bálványosváraljai falukutatás. Korunk 1967. 9. 1190-1197. 22 Dr. F. Popu recenziója Mikecs László: Románia. Útijegyzet című könyvéről. Cäminul cultural, 1941.6.336. 23 Golopen(ia, Anton: Metamorphosis Transilvaniae 1918-1936. Un bilant al maghiarilor din Románia (Erdély változása. A romániai magyarok mérlegkészítése). Sociologia româneasca 1937. 7-8. 24 Gusti, Dimitrie: Stiin{a nafiunii (A nemzet tudománya.) Opère V. Bukarest, 1968. 498.
