Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Székely András Bertalan: Venczel József és a magyar-román társadalomtudományi kapcsolatok
Venczel - Gusti nyomán - végső soron egy erdélyi magyar nemzetiségtudomány alapjait vetette meg. Transzilvanizmusa, amely túllépett a kultúrhistóriai és publicisztikai szabadelvűségen, az erdélyi népek valós sorsközösségére épített. Jól példázzák ezt a Vásárhelyi Találkozó záróhatározatának általa is fogalmazott sorai: „Teljes tudatában vagyunk annak, hogy kisebbségi sorban élünk, s érezzük a szükségét, hogy keressük a román és magyar nép építő együttélésének a feltételeit és útjait (...) A Marosvásárhelyen összegyűlt fiatalság egy szabadságát szerető nép nyíltságával fordul a nemzeti álmaiban beteljesült és Gyulafehérvár magas szelleméhez felemelkedni tudott román néphez és irányítóihoz, hogy az élet- és az emberi jogaiban veszélyeztetett magyarság számára találja meg azt a módot, amely a lelki kibéküléshez, egymás becsületes megértéséhez vezet és a történelmi egymásrautaltságban élő két nép számára a szabad testvéri együttélés lehetőségeit megteremti. Óhajtjuk ezt annál is inkább, mert meggyőződésünk szerint a román és magyar népre a Duna-medencében magasabbrendű közös hivatás vár". 25 Venczel a háború emberpróbáló éveiben és azután is hű marad Vásárhely eszméjéhez. 1940. szeptember 13-án — Tamási Aron, Vita Sándor, Albrecht Dezső és Teleki Ádám társaságában - memorandumot nyújt át a Kolozsvárra látogató Teleki Pál miniszterelnöknek, amelyben az erdélyi magyar társadalom demokratikus hagyományainak a fenntartásáért s román nemzetiségi intézmények felállításáért száll síkra. 26 Venczelt a fentiek s a korábban leírtak ellenére a Márton Aron elleni koncepciós perben elítélik, s a 40-es évek végétől mintegy két évtizedes hallgatásra kényszerül. Élete utolsó esztendeiben megadatott neki, hogy ismét szakmunkát végezhessen a Babeç-Bolyai Egyetem szociológiai laboratóriumában. Vezetője, Ion Aluas professzor - aki egyben posztumusz kötetének egyik lektora is - kiváló demográfus-statisztikusként minősíti, akit mások mellett a tudósi magatartás és szorgalom szempontjából a példaképének tart. 27 Venczel József életműve torzójában is kivételes teljesítmény a közelmúlt magyar társadalomtudományában. Munkássága legjavát a háromnegyed százados jubileumon vehetjük először kötetekben is kézbe. 28 Zárjuk összefoglalónkat az egyetlen élő Gustitanítvány, Henri H. Stahl emlékezésével: „Különböző nemzetiségű kutatók közös munkájára lett volna szükség, akik egyeztetett tervek alapján a Kárpátoktól a Balkánig terjedő egész térséget azonos szempontok alapján térképezték volna föl (...) egy ilyen, nemcsak a tudományágak, hanem az azonos földrajzi és történeti térségben élő nemzetek, nemzetiségek összefogását feltételező kollektív munka nemcsak tudományos szempontból volna rendkívül hasznos, hanem minden szempontból: talán jobban megérthetnénk egymást mindannyian, akik a földgömb azonos szeletén élünk. Tenni mégis nagyon keveset tettünk. Gusti professzor szorgalmazta ugyan a kapcsolatteremtést, de valóban szoros kapcsolatot csak a magyarokkal - erdélyiekkel, budapestiekkel egyaránt - és a szászokkal sikerült kiépíteni. Maradtunk egy olyan eszménnyel, amelyet egyszer mindenképpen napirendre fog tűzni a történelem". 2 25 Hitvallás. A „Vásárhelyi Találkozó" záróhatározata. Tamási Aron: Virrasztás. Bp., 1943. 310-311. 26 (Pomogáts Béla-Tverdoia György-Vásárhelyi Miklósa) Az 1944 őszi erdélyi háborúellenes mozgalomról. Beszélgetés Vita Sándorral. Tiszatáj 1981. 10. 53. 27 Somlyai László: A tudomány kolozsvári műhelyében. A társadalmi önismeret módszertana. Igazság (Kolozsvár) 1973. aug. 4.4. 28 Erdélyi föld - erdélyi társadalom. Bp., 1988.; A falumunka útján. Székelyudvarhely-Budapest, 1993. és Misztérium-játék. Heves, 1993. 29 Stahl, Henri H.: Egy utópia időszerűsége. Korunk 1981. 7-8. 586-587.
