Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)
Izsák Lajos: Zsedényi Béla a magyar parlamentben
nemzetgyűlés azonban első ülésén - a választójogi törvény által fenntartott 12 helyre - megválasztotta azokat a közéleti és szellemi vezető személyiségeket, akiknek ajánlásáról az MNFF pártjai pártközi tárgyalások alapján döntöttek. Az ily módon megválasztott képviselők a következők voltak: Bölöni György, Miklós Béla, Juhász Nagy Sándor, Károlyi Mihály, Kodály Zoltán, Moór Gyula, Pátzay Pál, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Tamási Áron, Vámbéry Rusztem és Zsedényi Béla. Az új nemzetgyűlésen Zsedényi kevésszer hallatta szavát, ha viszont szót kért, akkor ténylegesen sorsdöntő bel- és külpolitikai kérdéseket vetett fel. Elnökként vett részt a nemzetgyűlés közjogi és alkotmányjogi bizottságának ülésein és munkájában. így 1946 február-márciusában, amikor ez vitára tűzte "A demokratikus államrendszer és a köztársaság büntetőjogi védelméről" szóló törvénytervezetet - amit törvényre emelése után Sulyok Dezső joggal nevezett "hóhér-törvény"-nek Zsedényi azt elfogadhatatlannak tartotta. E tervezetnek, majd törvénynek ugyanis meglehetősen széles volt a hatóköre, és igen szigorúak a rendelkezései a bűncselekménynek, illetőleg a vétségnek minősített különböző esetekben. A bűncselekmények (lázítás, lázadás, izgatás) fogalmi meghatározásával kapcsolatban pl. Zsedényi különösen az ellen kelt ki, hogy bár az izgatás alatt "nyilvános felhívást" értettek, most viszont a javaslat az izgatást elszakítja ettől, és egészen más meghatározását próbálja adni. "Itt kétségtelenül izgatás az is - mondotta Zsedényi -, ha az nem nyilvános felhívással történik. Bizonyos beszélgetések, amelyeknek semmi különösebb jelentőségük nincs, ide lesznek sorolhatók. Azt hiszem nagy kárt okozunk, ha lefaragjuk a nyilvános felhívást az izgatásból." 12 A történelem sajnos Zsedényit igazolta, ma már tudjuk, hogy a koalíciós években, s azután még inkább, sőt az 1956-os forradalom után is e törvény alapján több ezer, más adatok szerint több tízezer becsületes magyar állampolgár került bíróság elé, és kapott jogtalanul súlyos elmarasztaló ítéletet, büntetést. 1946 nyarán - Zsedényi kifejezését használva - "a katasztrofális történelmi mélyponton, amelybe jutottunk" a nemzet minden polgára szorongással és aggodalommal tekintett Párizs felé, ahol a magyar 12 Idézi: Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Budapest, 1975. 192. 1.
