Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Ruszoly József: Zsedényi Béla a miskolci közéletben

Zsedényi közös platformon maradt Mikszáthtal, indult a törvényhatósági választásokon (1929, 1930), ám a választások után "neki többet semmi köze nem volt a szociáldemokrata párthoz". "Annak a híve vagyok - vallotta -, hogy a polgárság akkor jár el helyesen, ha a munkásságot magához kapcsolja (...) Alkotmányos meggyőződésem azt diktálta, hogy minden, a társadalomban jelentkező erőnek a közületek szabály- és törvényalkotó szerveiben helye van, mert ha nem kap benne képviseletet, kívülről bontja meg, és rágja mint a szú ezt a közületet." Mindemellett Zsedényi azt is kiemelte, hogy a Független Demokrata Párt "új levegőt" vitt a városi közéletbe; több ügyet sikerült tisztáznia, ő maga pedig három politikai kérdésben hallatta szavát: az összeférhetetlenség, a titkos választójog és a statárium ügyében. Kezdetben ugyan bizalmatlanul szemlélte a Gömbös- kormányt, ám néhány hónapon belül arra a meggyőződésre jutott, hogy a kormányprogram és az ő álláspontja között nincsenek olyan áthidalhatatlan ellentétek, mint amilyenek a Bethlen- és a Károlyikormány idején voltak. Gömbös megszüntette a statáriumot, a titkos választójog mellett nyilatkozott, s hozzálátott a közélet megtisztításához. Lichtenstein László, az új főispán a városban ugyanezen célokat követte. Ezért nem látta többé értelmét Zsedényi pártja ellenzéki politikájának, így 1932 decemberében bejelentette, hogy kilép. (Elhatározására az is hatott, hogy a pártban személyi torzsalkodások voltak Engel István és Bródy Sándor között.) 1933 tavaszán megismételte bejelentését, majd tanulmányútra Olaszországba és Franciaországba utazott. Párizsban külföldi pohtikusokkal, írókkal, közéleti emberekkel találkozott, s arra a következtetésre jutott, hogy az ország sorsa a külpolitikán dől el. Gömbösnek adott tehát igazat: félre kell tenni az apró-cseprő belpolitikai vitákat, s a külpolitikára kell fordítani a figyelmet. "Hazaérkezvén - vallotta Zsedényi - készséggel bocsátottam rendelkezésre e cél érdekében munkámat és erőmet, s belépve a múlt év nyarán a Nemzeti Egységbe - ez az első országos politikai párt, amelynek tagja vagyok - a múlt év novemberében hivatalosan is főszerkesztője, a felelős szerkesztő kiválása után pedig felelős szerkesztője lettem a Felsőmagyarországnak". Ugyanakkor várospolitikai és országos politikai kérdésekben nézetei nem változtak. "Ellensége vagyok - zárta vallomását Zsedényi ma is a statáriumnak, híve a titkos választójognak és a legszigorúbb értelemben vett összeférhetetlenségnek. A támadás tehát, amely durván