Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Lehoczky Alfréd: Genius loci - a "hely szelleme"

Zsedényi is ebben az összefüggésben vizsgálja a város társadalmát: "A mai miskolci társadalom legfelsőbb rétege - írja -, amely a magasabb tisztviselői osztályt, a latejner elemeket, a vagyonosabb kereskedőket s az ipari és a kereskedelmi vállalatok vezető hivatlanoki osztályát foglalja magába, és legnagyobb részben ugyancsak folytonos és erős kicserélődésnek van alávetve, nem tud komolyabb és zártabb társadalmi egységbe összeforrni, s nélkülözvén az egység erejét, e heterogén elemek szeszélyes és változó színű vegyülete marad." Ennek a város életére gyakorolt hatása a legfontosabb. "Ezeknek az elemeknek az elitje gyakran a legnagyobb kultúra szomjúságát hozza magával, s bele is kapcsolódik a város kulturális életébe, de maguk az egyes egyének csak legritkább esetben érkeznek el a város igazi és teljes belső életével való összeforrásig. Legnagyobb részük idegen marad, nem lángol benne a város szeretete..." így látja ezt a településsel ismerkedő, kevéssel korábban még idegen szemlélő. A város társadalmára kisvárosi szokásjog volt jellemző. Fazekas György ezt a köznapi látvány szintjén írja le, amikor megállapítja, hogy megszokottá és elkülönítetté vált az egyes rétegek sétahelye az utcán, miként a látogatott cukrászdák és kaszinók, sőt az is, hogy hol vásároltak az egyes rétegek.

8 Összességében megállapíthatjuk, hogy a város értékhordozó rétege a zsidó nagy- és kispolgárság, illetve a közhivatalok felsőközéposztálybeli tagjai, mindenekelőtt a lateiner értelmiség. A harmincas években kiütközött, majd növekedett a zsidósággal szembeni feszültség. Ezek, miként a volt tisztviselő réteg is, a második világháború során, majd azt követően - eltérő módon - kiestek a város társadalmából, a keletkezett hiátust pedig Miskolc hosszabb ideig nem tudta hiánytalanul pótolni. A település szellemi arculatának vizsgálatánál az oktatásügy adja a leghitelesebb támpontot. Szakítanunk kell azzal a gyakran hangoztatott nézettel, mintha a 19. század második felében Miskolc már iskolaváros lett volna. Az 1868-as törvény, illetve annak végrehajtási utasítása nyomán egyetlen 1 Zsedényi Béla: i.m. 89. 1. 8 Fazekas György: Miskolci toronyóra. Budapest, 1976. 7-14. 1.