Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Lehoczky Alfréd: Genius loci - a "hely szelleme"

gimnázium maradt Miskolcon: az ősi református líceum. A római katolikus és az evangélikus gimnázium, nem bírva ki a törvény által támasztott követelményeket, beszüntette működését. De a megmaradt iskola is rendkívül hátrányos körülmények között folytathatta az oktatást, az egyház ugyanis nem tudta a szükséges fejlesztéseket megvalósítani. A város oktatásügyében a millennium évtizedében bekövetkezett fejlődés hozott változást. A nagyfokú állami támogatás létrehozta a katolikus gimnáziumot, és az új épület megépítésével kedvezőbb helyzetbe hozta a református líceumot is. A polgári iskolák kiépítésével, az ipari és a kereskedelmi képzés megszervezésével javult az alsóközéposztály fiainak képzési lehetősége. Mindezzel együtt - más hasonló városokhoz képest - Miskolc továbbra is hátrányos helyzetben maradt: megrekedt "középiskolás" fokon. Nem arról van szó, hogy nem merült fel magasabb iskola miskolci megszervezése, de minden kísérlet kudarcba fulladt. Nem járt sikerrel az 1870-es években a sárospataki református akadémia városba való telepítése. Az a szándék, hogy a Tiszáninneni Kerület adminisztratív és szellemi központját egy helyre koncentrálják, határozott rációt tükrözött, de az egyházatyák fenntartása, Patak ragaszkodása erősebbnek bizonyult, mint Miskolc törekvése - így a terv meghiúsult. Minden bizonnyal kudarccal végződött volna a század elején az a lehetőség is, amely a selmeci egyetem áthelyezésével függött össze: a versenytársak közül Temesvárnak lényegesen nagyobb esélye volt, mint Miskolcnak. A város szűkös anyagi viszonyai, egyszerűbben szólva szegénysége a kultúra és az oktatásügy támogatásában fejeződött ki a legszemléletesebben. 1867-et követően elhanyagolható az az összeg, amellyel Miskolc a közoktatást támogatta, így az oktatásügy szinte teljesen az egyházak feladata maradt. Még 1910-ben is - már önálló törvényhatóságként - összes kiadásainak csupán 7,6 %-át fordította a település közoktatásra és kultúrára. Ez a hasonló városok 10,1 %-os átlagától lényegesen elmaradt.

9 9 Szeged kiadásainak 12,7; Pécs 16,4; Debrecen 9,3 %-át fordította oktatásra és kultúrára. De volt olyan város, amely ezeknél is nagyobb támogatást nyújtott. (Pl. Arad: 17,5 %). Vö.: Zsedényi Béla: i.m. 79.1.