Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)
Lehoczky Alfréd: Genius loci - a "hely szelleme"
Igazat kell adnunk Zsedényi Bélának: Miskolc nehéz terheket hordozott történelme során, s csak ezekkel együtt lehet helyzetét vizsgálni. Anélkül, hogy a város múltját bővebben taglalnánk, leszögezhetjük: Miskolc fejlődése, késői függetlensége következtében szerény maradt, s ezt a hátrányt nem tudta, vagy csak nehezen tudta ledolgozni: a város mennyiségi fejlődése mindig meghaladta minőségi fejlődését, potenciális lehetőségei mindig nagyobbak voltak, mint valós eredményei. Vegyük sorra a város korabeli főbb jellemzőit. Joggal hívja fel figyelmünket Zsedényi: egy település szellemiségét nem érthetjük meg gazdasági állapota, anyagi alapjai nélkül. Milyenek is voltak ezek az alapok? Miskolc városa, bármilyen tisztes is múltja, alapvetően az újkor, a kialakuló polgári rend, illetve a kapitalizmus szülötte. Bár már a 19. század első felében is jelentős potenciállal rendelkezett, gazdasági és kulturális szerepe fogyatékos, messze elmarad a környezetében lévő nagyvárosoktól, elsősorban fó riválisától, Kassától, de a szomszédságában lévő másik várostól, Egertől is. Másrészt Debrecen és Sárospatak határolta be lehetőségeit. A kiegyezéshez ezért úgy jut el a város, hogy nem készülhetett fel centrális szerepére. A népesség korábbi fejlődése elégtelen. 2 Ha elfogadjuk, hogy a magyar fejlődés - Nyugat-Európához képest - "késleltetett" állapotban volt, úgy ez Miskolcra hatványozottan érvényes. Nem a centrális helyzetben lévő városok útját járta: mint a koronauradalom jószága nem a fejlődés szerves ösvényén haladt, nem tudott a szabad királyi városok rangjára emelkedni, azok életét élni: a kollektíven megvalósított és megélt szabadság helyett csak a kiemeltek egyéni szabadságát valósíthatta meg a nemessé válás útján. Ez pedig a birtok nélküli nemesek tömegét produkálta: szegények voltak a város 2 Miskolc a 19. század első felében a városok rangsorában all. helyen állt. (Kassa a 7., Eger a 8. helyen.) Potenciális lehetőségeit tekintve viszont a 3. helyen. (Kassa az 5., Eger pedig a 46. helyen.) Vö.: Lehoczky Alfréd: Miskolc város a modernizáció küszöbén. Holnap, 1992. 5. sz. 32-34. 1.
