Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Lehoczky Alfréd: Genius loci - a "hely szelleme"

Lehoczky Alfréd Genius loci - a "hely szelleme" Férfikora kezdetén volt Zsedényi Béla, amikor Miskolc vált új otthonává. Vált, mert nem elhatározott szándékkal jött a városba, hanem a történelmi helyzet következtében; mindjárt szögezzük le, elfogadta e várost és egyre inkább magáénak vallotta. Miskolcra érkezve Zsedényi kijelöli új életterét: nemcsak természeti lényként teszi ezt, hanem tudós emberként: elsősorban a térség lényege érdekli, nem csupán földrajzi környezetként, hanem emberi, szellemi lakhelyként is: "a génius loci", a hely szelleme foglalkoztatja elsősorban. Milyen volt a hely szelleme, amikor Zsedényi Béla az első világháborút követően, Trianon következtében a városba került? Nem kell ezen különösebben a fejünket törni, hiszen az általa írt mintegy tíz íves munka éppen erre keresi - és a feltételektől függően - adja meg a választ a város korabeli életének legteljesebb és főleg legtalálóbb leírásában.

1 Zsedényi Béla természetéből adódóan jár el: megvizsgálja új otthonát, számba veszi fejlődésének útját, körülhatárolja jellemzőit, miközben sajátjának fogadja el a várost. Konstruktív alkat: nem passzív tudomásul vevője a helyzetnek, hanem körültekintő számbavételével segíteni akar. Másnak is azt tanácsolja: egy városhoz csak jóindulatú akarással lehet közeledni. Mindezt azért is hangsúlyozza nyomatékkal, mert észre kellett vennie a város nehézségeit, fogyatékosságait, s mint társadalomtudós azt is tudta, hogy ezeken segíteni nem lehet feltételek nélkül, és főleg nem lehet rövid távon. A szeretet, mellyel a város felé fordul nem jelenti a sötét foltok kerülését, nem szépíti lakhelye arculatát, hanem reálisan festi meg: nemcsak azt, milyen volt Miskolc, hanem azt is, amivé lehetett volna, és amivé lennie kellett a kor követelményei alapján. 1 Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc, 1929. 168 1.